A kiállítás célja annak bemutatása, hogy az objektív valóság egy elemét - jelen esetben egy élőlényt, a kaméleont - az ember miképpen fogja fel, hogyan teremt asszociatív kapcsolatot állati és emberi tulajdonságok közt. Az így létrehozott viszonyt a különböző népek - olyanok, amelyek természeti környezetükben közvetlen kapcsolatban élnek a kaméleonnal, és olyanok, amelyek pusztán közvetett információkkal rendelkeznek róla - hogyan fogalmazzák meg szellemi és anyagi kultúrájukban. A kiállítás ezen a látószögön keresztül a természet és a kultúra viszonyát, az objektív és a szubjektív kérdéskörét próbálja érzékeltetni három, egymással egyenrangú kiállítási egységben, amelyek a kaméleont a különböző (természettudományos, mitikus) tudásformák és egyéb (művészeti, médiabeli) megközelítési módok tükrében mutatják be.

Miért éppen a kaméleon? Azért, mert egzotikus állat lévén általa az Európán kívüli népek világába nyerhető bepillantás. Előfordulási helye változatos, több kontinensen élnek különböző fajtaváltozatai. A kiállításban Afrikára helyeződik a hangsúly, mert e földrészen él a legtöbb kaméleonfajta.

Afrikában a kaméleonhoz jellegzetes tulajdonságainak (színváltoztatás, lassú járás, szemforgatás, körlátás) értelmezése miatt olyan alapvető, de egyben ellentétes fogalmak kapcsolódnak, mint jó és rossz, halhatatlanság és halál, isteni és földi. Lénye, jelenléte leginkább bizonytalanságérzetet, félelmet, sőt borzadályt kelt, máskor épp ellenkezőleg, biztonságérzetet vagy jó előjelet sugall.

Az afrikai népek többsége a színváltoztatást emeli ki a kaméleon tulajdonságai közül. Ehhez fűződik egy széles körben elterjedt eredetmítosz, melyben a kaméleon a halhatatlanság hírvivője, a legfelsőbb természetfeletti erő (isten) pálfordulásának, változékonyságának bélyegét viseli magán.

Az elefántcsontparti szenufo népcsoportnál viszont tétovázó, lassú járása miatt kerül a mítoszok világába, hiszen azon öt első állat egyike, melyek a Földön még a szilárd talaj kialakulása előtt éltek. Az ingadozó járás a Föld ezen ősi állapotára utal.

A kaméleon nem ismeretlen előfordulási helyein kívül sem: európai és észak-amerikai művészeket (írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket) is megihletett, sajátos tulajdonságai miatt manapság szimbólumként, logóként a reklám és az informatika világába is bekerült. A kiállítás harmadik egysége a kaméleon ilyen jellegű "felhasználását" sem hagyja figyelmen kívül.