Makláry Kálmán művészete - az egyik értékelő esztéta megállapítása szerint - a posztmodern romanticizmus iskolapéldája lehetne. Valóban. Egyéni stílust, egyéni utat követ. A kozmikus tudatból táplálkozó, új időket hirdető festészet. Követi a világ változásait, és megfesti mindazt, amire elhivatottsága készteti. Művészet iránti szeretete a gyökereiből táplálkozik.

Édesapja hegedűművész volt, aki már 13 évesen önálló hangversenyt adott a Pesti Vigadóban. Festészettel is foglalkozott. Édesanyja hajdúszoboszlói születésű. Apja testvérei, Makláry Zoltán és Makláry János, a Nemzeti Színház színművészei voltak. Szülei Budapesten éltek, s bombatalálat érte lakásukból költöztek Hajdúszoboszlóra, ahol Kálmán született 1947. október 28-án. Fiatalon rockgitárosként kereste kenyerét, de végül a képzőművészet felé fordult. Sokat tanult Topor Andrástól és Szentgyörgyi Józseftől. New Yorkban lenyűgözte William de Kooning művészete, Fribourgban Tinguelyé. Meghatározó találkozása volt Düsseldorfban Robert Hammerstiellel. De talán legtöbbet egy belső hang segítette.


Legjelentősebb kiállításai:

1991 - New York, Los Angeles;
1992 - Los Angeles, San Diego, San Francisco;
1997 - Párizs, Drezda, Budapest Hilton;

2002 - Montreaux, London;
2003 - Amszterdam, Budapest;
2004 - Graz, Klagenfurt;
2005 - Budapest, Klagenfurt; Montreaux;
2006 - Keszthely, Amszterdam;
2007 - Nyíregyháza, Amszterdam, Klagenfurt, Budapest, Hajdúszoboszló