Modok Mária Modok Réti Istvánnál tanult a Képzőművészeti Főiskolán 1917-től 1918-ig. Nagybányán és Désen képezte magát tovább. 1929-ben érkezett először Szentendrére, ahová élete végéig kötődött. Szerepet vállalt a Szentendrei Festők Társasága, vagyis a szentendrei régi művésztelep szabadiskolájának munkájában, és így - az elsők között - vett részt a város festői felfedezésének nagy kalandjában is. Festészete itt bontakozott ki részint a helyi festők és vendégművészek, részint a modern szemléletű festőket egyesítő Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagjai szellemiségének ösztönző hatására.

A kezdetben tájfestő Modok érdeklődése a figurális ábrázolás felé fordult az 1930-as években. 1935-ben a Tamás Galériában rendezte első önálló kiállítását, amely elismerést hozott számára, és nyilvánvalóvá tette, hogy komoly szociális érzékenység is motiválja munkásságát. Anya és gyermeke kompozíciói a társadalom elesettjeit, az éhező gyermekeikkel nyomorgó proletáranyákat jelenítették meg. A társadalmi felelősségérzet eme megnyilvánulása Modok helyét az akkori társadalmi berendezkedés ellenzékének körében jelölte ki. Ezt erősítették a festőnő baráti körének tagjai, köztük Derkovits Gyula, Dési Huber István, Mészáros László, Szántó Piroska, József Attila.

Modok 1940-ben Czóbel Béla felesége lett. Házasságkötésük ambivalensen befolyásolta őt: mellékszereplővé vált méltán nemzetközi hírű és jelentőségű férje mellett. Ugyanakkor - miután Czóbelnek 1947-ben módja nyílott több évtizedes párizsi kapcsolatait feleleveníteni, Szentendre és Párizs között kétlaki életvitelét kialakítani, amelynek felesége is részesévé vált - Modok előtt korábban nem remélt új világ tárult fel. Az abban szerzett benyomásait, élményeit képes volt festészete hasznára fordítani, abban új fejezetet nyitni. Kezdetben a Fauves-ok - akik közé a fiatal Czóbel is tartozott - festészetének tanulságait használta fel kivilágosodott, dekoratívan kiszínesedett, könnyű kézjárással, improvizatív módon festett képein. Modok mindig érzékeny volt a festőművészet aktuális problémáinak befogadására. Ennek a szenzibilitásnak most vette igazán hasznát.

Az 1950-60-as évek fordulójára fokozatosan kezdte elvonatkoztatni, absztrahálni a látványt: a szőlőlugasból, a gyümölcsöt érlelő almafából zöld-lila, zöld-piros organikus struktúrát, összegyűjtött galambtollakból örvényesen forgó jelenséget, kis- és nagyváros, valamint lakótelep és erdő látványából lüktető, lazán geometrikus konstrukciókat formált, amelyeknek szövedéke mozgással tölti be a képfelületet. Mind a módszer, ahogy a látott valóság elvonatkoztatásából alakította ki festményei öntörvényű világát, mind az, hogy struktúrákat, konstrukciókat alkotott, szervesen ízesült az 1960-as évek magyar képzőművészetét leginkább foglalkoztató problémakörhöz, miközben párizsi összefüggései is nyilvánvalóak maradtak. Modok művészete kettős beágyazottságú, egyaránt magyar és francia, és a szó legnemesebb értelmében női piktúra.

A művésznőre, aki élete második felében valóban fényben és félárnyékban élt és dolgozott férje, Czóbel Béla mellett, emlékeztető gyűjteményes kiállítás feltárja és bemutatja Modok Mária életművét hajlékony fordulataival, főbb vonulataival és kísérleti munkáival együtt.