Eseménynaptár
2024. március
26
27
28
29
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2024.03.15. - 2024.03.15.
Szentendre
2024.03.14. - 2024.03.15.
Fülek
2024.03.11. - 2024.03.11.
Balassagyarmat
2024.03.09. - 2024.06.22.
Kecskemét
2024.03.08. - 2024.03.08.
Sepsiszentgyörgy
2024.03.08. - 2024.05.01.
Túrkeve
2024.03.07. - 2024.04.21.
Gyula
2024.03.04. - 2024.03.10.
Budapest
2024.03.02. - 2024.03.03.
Szentendre
2024.03.02. - 2024.03.02.
Eger
2024.03.01. - 2024.03.01.
Sepsiszentgyörgy
2024.03.01. - 2024.08.31.
Szeged
2024.03.01. - 2024.04.01.
Tatabánya
2024.02.29. - 2024.02.29.
Szombathely
2024.02.29. - 2024.04.30.
Herend
2024.02.28. - 2024.02.28.
Hódmezővásárhely
2024.02.23. - 2024.03.10.
Hódmezővásárhely
2024.02.22. - 2024.05.19.
Szombathely
2024.02.15. - 2024.03.15.
Hódmezővásárhely
2024.02.10. - 2024.05.12.
Debrecen
Janus Pannonius Múzeum - Modern Magyar Képtár II. - Pécs
Cím: 7621, Pécs Papnövelde u. 5.
Telefonszám: (72) 514-040
Nyitva tartás: K-V 10-18
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2023.05.26. - 2023.09.17.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
460 HUF
Belépő diákoknak
230 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
230 HUF
Tárlatvezetés magyar nyelven
3000 HUF
Tárlatvezetés idegen nyelven
5000 HUF
Nyolc modernista festőnő mutatkozott be a nagyközönségnek 1931-ben a Nemzeti Szalonban. Őket és a velük egy csoportban alkotó művésznőket mutatja be a Janus Pannonius Múzeum új tárlata, amely május 25-én könyvbemutató beszélgetéssel nyílik meg a JPM Modern Magyar Képtárban.

A másik Nyolcak – Festőnők a magyar képzőművészetben (1916-1936) elnevezésű kiállítás – Bartoniek Anna (1896-1978), Endresz Alice (1899-1947), Futásfalvi Márton Piroska (1899-1996), Hranitzky Ilona (1889-1980), Kiss Vilma (1885-1943), Lóránt Erzsébet (1898-1963), Muzslai Kampis Margit (1898-1981), Szuly Angéla (1893-1976), valamit Járitz Józsa (1893-1986), Perényi Lenke (1892-1970), Sztehlo Lili (1897-1959) és Wabrosch Berta (1900-1977) alkotásaival – 2023. szeptember 17-ig látogatható.



Bartók Mária, Bartoniek Anna, Dullien Edith (1899-1970-es évek), Endresz Alice, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Kiss Vilma, Muzslai Kampis Margit, Lóránt Erzsébet, Perényi Lenke, Szirmai Ili, Sztehlo Lili, Szuly Angéla, Wabrosch Berta: tizenöt festőnő – az elsők között a hazai modernizmus történetében –, akik vállaltan egy szűk, modern művészetet képviselő, professzionális művésznőkből álló csoportot hoztak létre 1931 januárjában.

A Képzőművésznők Új Csoportjának egyetlen önálló kiállítását – ahol nyolcan szerepeltek – a Nemzeti Szalonban tartották ugyan ez év októberében. A csoport magát „újként" határozta meg, ebből következik, hogy tevékenységüket nem az akadémikus, műcsarnoki művészet szférájában képzelték el, hanem a modernizmus keretein belül. A művésznők története szorosan összefonódott, több közös vonás határozta meg életpályájukat. Lényegében egy olyan társaságról van szó, akik művészi tanulmányaikat még az első világháború előtti/ alatti időszakban kezdték, s meghatározónak tekinthető a Lyka-reform idején történt továbbképzésük. Később a főiskola védelméből kikerülő, a piacon megélni kényszerülő művésznőknek még nehezebb lett az érvényesülés útja. A sorsközösség összekovácsolta őket, de emellett meghatározó volt a művészethez való hasonló viszonyulásuk is, nőelődjeiktől különbözve, határozott elképzelésekkel rendelkeztek, a modern irányzatokat képviselték.

A hagyományos műfajokban alkottak, de bátran vállalták a témák megújítását, saját nézőpontjuk érvényesítését. Voltak periódusok, amikor műveik stilárisan közel kerültek egymáshoz, ennek oka a szoros barátságokban keresendő. A közösségi érzet művészetüket formálta, ettől függetlenül teljesen egyéni utak rajzolódtak ki. Ezen időszak alatt is nagyon nehéz volt a professzionális női művészlét. Ezek a festőnők megőrizték magukat, vállalták egyéniségüket, ami az alapvetően férfiak által uralt művészeti szcénában eléggé reménytelen vállalkozás volt. Kizárólag nemi alapon szerveződő művészcsoportba nem vágytak, a szükség hozta. Végül is a hátrányokból erényt kovácsoltak.

Tizenöt festőnő életműve – töredékes formában – megrajzolja a két háború közti magyar művészet egy eddig ismeretlen arcát. Ez az arcél nem szokványos, nem illeszkedik az eddig dominánsnak tartott művészeti irányvonalakba, még ha időnként érintkezik is velük. A képeken gyakran tükröződik egy sajátos, eredeti nézőpont, amely szembemegy a női művészetről alkotott sztereotípiákkal. A művek többsége nem lágy, nem finomkodó, az érzékenynek tartott női lélek nem jelenik meg rajtuk. Helyette a nyerseség, a groteszk látásmód, torzítás, dinamizmus, egyszerűsítés a fő kifejezőerők, melyeket nem szoktak összepárosítani a finom női érzékenységgel. A korszakban ezt a közönség, a kritikusok az eredetiség utáni hajszának, a férfiakkal való versengés túlkapásának érzékelték, az általuk képviselt stílusirányzatok – elsősorban a Neue Sachlichkeit – társadalomkritikus, groteszk ága nem nyert pozitív fogadtatást.

Többségüknek elegendő volt a pályán maradáshoz a nyilvánosságnak az a kis szelete, amelyhez így jutottak. Az ígéretes kezdés ellenére nevük lassan elhomályosult, mondhatni kikopott a modern magyar művészettörténet feldolgozásaiból. Újrafelfedezésükre a 90-es évek végéig kellett várni.