Eseménynaptár
2025. május
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2025.05.08. - 2025.05.08.
Dunaújváros
2025.05.06. - 2025.06.06.
Szeged
2025.05.06. - 2025.09.28.
Budapest
2025.05.05. - 2025.05.09.
Fehérvárcsurgó
2025.05.03. - 2025.05.03.
Budapest
2025.05.01. - 2025.05.01.
Szentendre
2025.05.01. - 2025.05.01.
Nyíregyháza - Sóstó
2025.05.01. - 2025.06.30.
Herend
2025.05.01. - 2025.08.31.
Szentendre
2025.04.30. - 2025.04.30.
Budapest
2025.04.30. - 2025.05.31.
Eger
2025.04.26. - 2025.04.26.
Fehérvárcsurgó
2025.04.26. - 2025.09.21.
Pécs
2025.04.24. - 2025.06.01.
Szombathely
2025.04.23. - 2025.04.23.
Kaposvár
2025.04.21. - 2025.04.21.
Fülek
2025.04.20. - 2025.04.21.
Szentendre
2025.04.18. - 2025.05.24.
Kiskunhalas
2025.04.17. - 2026.01.04.
Szentendre
2025.04.17. - 2025.05.17.
Budapest
Janus Pannonius Múzeum - Modern Magyar Képtár - Pécs
Cím: 7621, Pécs Papnövelde u. 5.
Telefonszám: (72) 514-040
Nyitva tartás: K-V 10-18
A kiállítás már nem tekinthető meg.
2023.05.26. - 2023.09.17.
időszaki kiállítás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Egyéni belépő felnőtteknek
3000 HUF
Egyéni belépő diákoknak
1500 HUF
Egyéni belépő nyugdíjasoknak
(az összes pécsi kiállításra, 72 órán belül)
1500 HUF
Egyéni kombinált belépő felnőtteknek
(az összes pécsi kiállításra, 72 órán belül)
9000 HUF
Egyéni kombinált belépő diákoknak
(az összes pécsi kiállításra, 72 órán belül)
4500 HUF
Egyéni kombinált belépő nyugdíjasoknak
1500 HUF
Nyolc modernista festőnő mutatkozott be a nagyközönségnek 1931-ben a Nemzeti Szalonban. Őket és a velük egy csoportban alkotó művésznőket mutatja be a Janus Pannonius Múzeum új tárlata, amely május 25-én könyvbemutató beszélgetéssel nyílik meg a JPM Modern Magyar Képtárban.

A másik Nyolcak – Festőnők a magyar képzőművészetben (1916-1936) elnevezésű kiállítás – Bartoniek Anna (1896-1978), Endresz Alice (1899-1947), Futásfalvi Márton Piroska (1899-1996), Hranitzky Ilona (1889-1980), Kiss Vilma (1885-1943), Lóránt Erzsébet (1898-1963), Muzslai Kampis Margit (1898-1981), Szuly Angéla (1893-1976), valamit Járitz Józsa (1893-1986), Perényi Lenke (1892-1970), Sztehlo Lili (1897-1959) és Wabrosch Berta (1900-1977) alkotásaival – 2023. szeptember 17-ig látogatható.



Bartók Mária, Bartoniek Anna, Dullien Edith (1899-1970-es évek), Endresz Alice, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Kiss Vilma, Muzslai Kampis Margit, Lóránt Erzsébet, Perényi Lenke, Szirmai Ili, Sztehlo Lili, Szuly Angéla, Wabrosch Berta: tizenöt festőnő – az elsők között a hazai modernizmus történetében –, akik vállaltan egy szűk, modern művészetet képviselő, professzionális művésznőkből álló csoportot hoztak létre 1931 januárjában.

A Képzőművésznők Új Csoportjának egyetlen önálló kiállítását – ahol nyolcan szerepeltek – a Nemzeti Szalonban tartották ugyan ez év októberében. A csoport magát „újként" határozta meg, ebből következik, hogy tevékenységüket nem az akadémikus, műcsarnoki művészet szférájában képzelték el, hanem a modernizmus keretein belül. A művésznők története szorosan összefonódott, több közös vonás határozta meg életpályájukat. Lényegében egy olyan társaságról van szó, akik művészi tanulmányaikat még az első világháború előtti/ alatti időszakban kezdték, s meghatározónak tekinthető a Lyka-reform idején történt továbbképzésük. Később a főiskola védelméből kikerülő, a piacon megélni kényszerülő művésznőknek még nehezebb lett az érvényesülés útja. A sorsközösség összekovácsolta őket, de emellett meghatározó volt a művészethez való hasonló viszonyulásuk is, nőelődjeiktől különbözve, határozott elképzelésekkel rendelkeztek, a modern irányzatokat képviselték.

A hagyományos műfajokban alkottak, de bátran vállalták a témák megújítását, saját nézőpontjuk érvényesítését. Voltak periódusok, amikor műveik stilárisan közel kerültek egymáshoz, ennek oka a szoros barátságokban keresendő. A közösségi érzet művészetüket formálta, ettől függetlenül teljesen egyéni utak rajzolódtak ki. Ezen időszak alatt is nagyon nehéz volt a professzionális női művészlét. Ezek a festőnők megőrizték magukat, vállalták egyéniségüket, ami az alapvetően férfiak által uralt művészeti szcénában eléggé reménytelen vállalkozás volt. Kizárólag nemi alapon szerveződő művészcsoportba nem vágytak, a szükség hozta. Végül is a hátrányokból erényt kovácsoltak.

Tizenöt festőnő életműve – töredékes formában – megrajzolja a két háború közti magyar művészet egy eddig ismeretlen arcát. Ez az arcél nem szokványos, nem illeszkedik az eddig dominánsnak tartott művészeti irányvonalakba, még ha időnként érintkezik is velük. A képeken gyakran tükröződik egy sajátos, eredeti nézőpont, amely szembemegy a női művészetről alkotott sztereotípiákkal. A művek többsége nem lágy, nem finomkodó, az érzékenynek tartott női lélek nem jelenik meg rajtuk. Helyette a nyerseség, a groteszk látásmód, torzítás, dinamizmus, egyszerűsítés a fő kifejezőerők, melyeket nem szoktak összepárosítani a finom női érzékenységgel. A korszakban ezt a közönség, a kritikusok az eredetiség utáni hajszának, a férfiakkal való versengés túlkapásának érzékelték, az általuk képviselt stílusirányzatok – elsősorban a Neue Sachlichkeit – társadalomkritikus, groteszk ága nem nyert pozitív fogadtatást.

Többségüknek elegendő volt a pályán maradáshoz a nyilvánosságnak az a kis szelete, amelyhez így jutottak. Az ígéretes kezdés ellenére nevük lassan elhomályosult, mondhatni kikopott a modern magyar művészettörténet feldolgozásaiból. Újrafelfedezésükre a 90-es évek végéig kellett várni.