Eseménynaptár
2024. március
26
27
28
29
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
2024.03.23. - 2024.03.23.
Kaposvár
2024.03.23. - 2024.03.23.
Budapest
2024.03.23. - 2024.03.23.
Eger
2024.03.22. - 2024.03.22.
Budapest
2024.03.22. - 2024.03.22.
Szombathely
2024.03.21. - 2024.05.10.
Fülek
2024.03.15. - 2024.03.15.
Szentendre
2024.03.15. - 2024.04.15.
Szentendre
2024.03.14. - 2024.03.15.
Fülek
2024.03.11. - 2024.03.11.
Balassagyarmat
2024.03.09. - 2024.06.22.
Kecskemét
2024.03.08. - 2024.05.01.
Túrkeve
2024.03.07. - 2024.04.21.
Gyula
2024.03.01. - 2024.04.01.
Tatabánya
2024.03.01. - 2024.08.31.
Szeged
2024.02.29. - 2024.04.30.
Herend
2024.02.23. - 2024.03.10.
Hódmezővásárhely
2024.02.22. - 2024.05.19.
Szombathely
Dornyay Béla Múzeum - Salgótarján
A múzeum épülete
Cím: 3100, Salgótarján Múzeum tér 2.
Telefonszám: (32) 520-700
Nyitva tartás: K-V 8-16
állandó kiállítás, festészet, irodalom, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
virtuális kiállítás
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
630 HUF
/ fő
Belépő diákoknak
315 HUF
/ fő
Belépő diákoknak
(kamara kiállítás megtekintésére)
100 HUF
/ fő
Belépő nyugdíjasoknak
315 HUF
/ fő
Belépő nyugdíjasoknak
(kamara kiállítás megtekintésére)
100 HUF
/ fő
Belépő családoknak
1500 HUF
Kombinált belépő felnőtteknek
(a Nógrádi Történeti Múzeum + a Bányászati Kiállítóhely megtekintésére)
1050 HUF
/ fő
Kombinált belépő diákoknak
(a Nógrádi Történeti Múzeum + a Bányászati Kiállítóhely megtekintésére)
525 HUF
/ fő
Kombinált belépő nyugdíjasoknak
(a Nógrádi Történeti Múzeum + a Bányászati Kiállítóhely megtekintésére)
525 HUF
/ fő
Támogatói jegy
(minimális)
100 HUF
/ fő
Szaktárlatvezetés
3150 HUF
Fotó
300 HUF
Videó
500 HUF
Balázs János 1905-ben született Alsókubinban. Nagyapja és édesapja is ismert prímás volt, akik biztosítani tudták családjuk megélhetését. Ötévesen félárván maradt, s a család Salgótarjánba, a pécskődombi cigánytelepre, az édesanyja szülőhelyére költözött, ahol a maguk tákolta putriban tengették életüket. Balázs János az elemi iskola két osztályát végezte csupán, mert a világháború kitörésekor az iskolát átalakították kórházzá. Balázs János már gyermekként is a magányt kereste.
Balázs János: Füstölgés, 1973 január
Önéletírásában így emlékezik: „a velem egykorú iskolás társak - értve a Pécskő utcai gyerekeket - nem fogadtak be maguk közé játszópajtásnak. Én félénk jellemű, minden gyerekes virtuskodástól visszahúzódó, jelentéktelen gyerek voltam. Ilyen játszópajtás nem kellett a duhajkodó s folyton birkózni akaró, hencegő és egymással kötekedő, nagy nyelvű gyerekeknek. (…) Ezt követően jött létre egy másfajta életmód: az öreg emberekkel való barátkozás. Azok az emberek, akik testi fogyatékosságuknál fogva, avagy elöregedésük révén katonának már nem kellettek: ezekhez szegődtem.” (…)Szellemet elámító és lelket marcangoló meséket hallgattam én gyerekkoromban; eldugdostam valamennyit gyereknyi szellememnek titkos rejtelmeibe, hogy a bontakozó gondolataimnak a későbbi életemben legyen mivel utánozni az írásművészetet, hogy a gondolatot csűrjem-csavarjam, összerakjam, széjjelhajigáljam, mint egy világ feletti önhatalmú úr, akinek szeme villanása nem más, mint a dörgedelmes égiháborúnak mindent elsöprő s meggyújtó tüzes villáma, akinek a megszólalása nem lehet egyéb, mint az eget-földet megrázó mennydörgés! Ilyen meséket hallgattam gyerekkoromban én, akinek nem csak egy, hanem hat apja is volt: mind jóindulatú, öreg, bölcs bácsikák!”

KUKKANT SE A VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁSBA!>>

Emellett jutott idő az olvasásra, s már gyermekkorában verset írt és rengeteget rajzolt. "Tehát gyermekkoromban - tíz éven már felül - olyan sajátos szeszélyeim voltak, hogy amerre jártam, (mindig egyedül), a széjjeldobált újságlapokat, széttépett könyvek, füzetek maradványait, leginkább a képeslapokat mind összeszedtem, és örömmel vittem haza: úgy csináltam, hogy észre senki nem vette. Feszült kíváncsisággal, izgalommal kutattam az értéktelen papírhalmaz között. Ezt követően eljártam a város akkori szeméttelepére: itt már bőségesen akadt újság és képeslap hulladék. Hogy örültem, amikor olvashattam, hogy lelkesedtem, amikor nézegettem a képeket, ábrákat, akármilyenek voltak azok.” – írta visszaemlékezésében. Szenvedélyes tudásvágyának köszönhetően folyamatosan fejlesztette műveltségét és kialakította sajátos, csak rá jellemző világszemléletét.

Harminchét éves volt, amikor kikerült a frontra. Negyven, amikor hadi­fogságba esett és végül negyvenhárom, amikor a szaratovi hadifogságból hazajött: „a valóság teljes értelmében hitvány árnyéka lettem a régi önma­gamnak. A testi fogyatékosságot s a fizikai törékenységet még gyarapította a háborúból és a hadifogságból összeszedett örökség: a sok különféle kórság, amelyet az élet már nem emészt meg, csak a halál!” Lelkileg és fizikailag megtörve is tovább alkotott a salgótarjáni cigánydombon, elvonultan, egyedül. Az erdőben, gombát, bogyót szedett, az volt az élelme, s a szomszédok vittek neki olykor egy tál ételt. Barátai, tisztelői vittek neki festéket és vásznat, hogy a festést abba ne hagyja. Emellett rengeteg verset is írt. A remete-létről így vallott: „Mert hátat fordítottam az egész világnak, kivéve azt a kicsinyke tért, amelyben elfér az én életemnek különös világa. Otthonomban az egyszerű, szegényes környezet; távol tőlem a szabad térség pompás gazdagsága ezernyi változatban. Mindig riadoztam az emberek társaságától, ha nem volt muszáj, nem is tartózkodtam még csak közelükben sem."

Első kiállítása 1971-ben nyílt Salgótarjánban, amire nem ment el, mondván, hogy a képeket már úgyis ismeri. A közönség ezután gyorsan felfigyelt rá, 1972-ben már dokumentumfilmet is készítettek róla, később saját kiadásban megjelentette verseskötetét Füstölgések címmel. A hirtelen jött népszerűség és hogy a putrijából el kellett költöznie, megviselte, életének utolsó éveit ágyhoz kötve, lebénultan töltötte, 1977-ben, hetvenegy évesen hunyt el.