A kiállítás az internacionális gótika világától a reneszánsz korszakon át a manierizmus időszakáig ívelő két évszázad német nyelvterületen készült rajzait mutatja be, amelyek Dürer néhány réz- és fametszetével együtt láthatóak. A múzeum gyűjteményéből válogatott tárlaton így összesen 54 művel találkozhat a nagyközönség.

A múzeum német rajzait bemutató kiállítás több mint fél évszázada volt legutóbb látható a Szépművészeti Múzeumban. A tárlat a 15–16. századi német rajzok tudományos feldolgozását tartalmazó szakkatalógus megjelenése alkalmából került megrendezésre, amely mintegy 10 évnyi kutatómunka eredménye, és amelyhez a Los Angeles-i Getty Foundation/Alapítvány anyagi és szakmai segítséget is nyújtott.

A Szépművészeti Múzeumban őrzött korai német rajzok együttese a mintegy kilencezer lapot magába foglaló rangos nemzetközi rajzgyűjtemény gazdag és változatos szegmense.

A Grafikai Gyűjtemény alapját a magyar állam által 1870-ben megvásárolt Esterházy-gyűjtemény képezi, három és fél ezer rajzzal és több tízezer sokszorosított grafikával. A német rajzok szempontjából döntő fontosságú, hogy Esterházy Miklós herceg 1804 körül Nürnbergben megvett egy nagyobb rajzegyüttest, amely Paulus Praun nürnbergi kereskedő 16. századi gyűjteményéből származott. Az itt bemutatott lapok többsége az Esterházy-kollekció része, ezen belül számos mű egykor Praun tulajdonában volt. A német rajzok csoportját Delhaes István festő és restaurátor hagyatéka is gazdagította, amely 1901-ben került a magyar állam tulajdonába, de néhány kiemelkedő művet a múzeum műkereskedelemből is vásárolt.


A kiállítás hat szekcióban (A kezdetek: 15. századi rajzok, Albrecht Dürer és köre, Chiaroscuro rajzok, Az önálló tájábrázolás kezdetei és a fiktív táj, Előkészítő rajzok, Művészet II. Rudolf prágai udvarában) mutatja be a korszakot.

A kiállításrészek kialakításakor időrendi és tematikai szempontok érvényesítése mellett a készítés technikáját, valamint a művek funkcióját is figyelembe vették. Ezek mellett két jelentős művészcsoport munkái külön egységként szerepelnek: Albrecht Dürer és köre rajzai és metszetei a 16. század első évtizedeiből, valamint a II. Rudolf német-római császár prágai udvarában működött német „rudolfinus" művészek 1600 körül készült kompozíciói. Jó néhány rajz akár több csoportban is helyet kaphatott volna: a Dürer köréből származó művek között például három üvegablakterv is található, így ezek az előrajzok mellett is lehetnének.


Albrecht Dürer és köre

A nürnbergi születésű Albrecht Dürer, a német reneszánsz újító művésze a húszas éveiben járt Velencében, ahol az itáliai reneszánsz művészetelmélet kérdéseit tanulmányozta: az ideális emberi arányok megragadását, a természet minél hívebb ábrázolásának lehetőségét, a perspektíva és az anatómia problémáit kutatta. Nürnbergbe hazatérve műhelyéhez tehetséges fiatal művészek csatlakoztak, akiknek rajzstílusára nagy hatást gyakoroltak a virtuóz mester alkotásai. A Szépművészeti Múzeum Dürernek két saját kezű rajzát őrzi, de további művekkel, például Hans Schäufelein tollrajzával és a Lándzsás lovassal kapcsolatban is felmerült korábban Dürer szerzősége. A gyűjtemény a művésznek közel kétszázötven metszetét őrzi. Ezek közül tíz látható a kiállításon, például a három mester rézmetszetként ismert lap: A lovag, a halál és az ördög, a Melencolia I és a Szent Jeromos a dolgozószobában. Az egy-egy kompozícióval szereplő Hans Schäufelein és Hans Baldung Grien 1503-tól dolgozott Dürer műhelyében üvegablakterveken és fametszetes könyvillusztrációkon. Wolf Traut 1505-től vett részt velük együtt a fametszetek tervezésében. Hans von Kulmbach, akinek egy üvegablakterve látható a kiállításon, feltehetően 1504–1505 körül érkezett Nürnbergbe, ahol haláláig üvegablakok tervezésével és oltárképek festésével foglalkozott.