Eseménynaptár
2022. december
28
29
30
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2022.12.08. - 2022.12.08.
Szeged
2022.12.08. - 2023.04.06.
Budapest
2022.12.08. - 2023.04.02.
Budapest
2022.12.07. - 2022.12.07.
Veszprém
2022.12.07. - 2023.03.19.
Budapest
2022.11.30. - 2022.11.30.
Hódmezővásárhely
2022.11.30. - 2023.05.31.
Budapest
2022.11.26. - 2022.11.26.
Debrecen
2022.11.26. - 2023.03.26.
Tatabánya
2022.11.26. - 2022.12.18.
Kecskemét
2022.11.24. - 2023.01.10.
Sepsiszentgyörgy
2022.11.24. - 2023.01.15.
Budapest
2022.11.23. - 2022.11.23.
Budapest
2022.11.21. - 2022.11.25.
Paks
2022.11.19. - 2023.06.04.
Kecskemét
2022.11.18. - 2023.03.05.
Kecskemét
2022.11.13. - 2022.11.13.
Budapest
2022.11.13. - 2022.11.13.
Gödöllő
2022.11.13. - 2022.11.13.
Budapest
2022.11.13. - 2022.11.13.
Budapest
Ferenczy Múzeumi Centrum - Czóbel Múzeum - Szentendre
A múzeum épülete
Cím: 2000, Szentendre Templom tér 1.
Telefonszám: (20) 779-6657
Nyitva tartás: Cs-V 10-18
állandó kiállítás, festészet, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Egyéni belépő felnőtteknek
1400 HUF
/ fő
Csoportos belépő felnőtteknek
(max. 25 fő)
17000 HUF
/ csoport
Egyéni belépő diákoknak
700 HUF
/ fő
Egyéni belépő nyugdíjasoknak
700 HUF
/ fő
Belépő családoknak
(2 felnőtt + 4 gyermek részére)
1700 HUF
/ család
Egyéni kombinált belépő felnőtteknek
(a Ferenczy Múzeumi Centrum összes kiállítására)
1700 HUF
/ fő
Csoportos kombinált belépő felnőtteknek
(a Ferenczy Múzeumi Centrum összes kiállítására, max. 25 fő)
23000 HUF
/ csoport
Egyéni kombinált belépő diákoknak
(a Ferenczy Múzeumi Centrum összes kiállítására)
850 HUF
/ fő
Csoportos kombinált belépő diákoknak
(a Ferenczy Múzeumi Centrum összes kiállítására)
10000 HUF
/ csoport
Egyéni kombinált belépő nyugdíjasoknak
(a Ferenczy Múzeumi Centrum összes kiállítására)
850 HUF
/ fő
Csoportos kombinált belépő nyugdíjasoknak
(a Ferenczy Múzeumi Centrum összes kiállítására)
10000 HUF
/ csoport
Kombinált belépő családoknak
(a Ferenczy Múzeumi Centrum összes kiállítására, 2 felnőtt + 4 gyermek részére)
2100 HUF
/ család
Tárlatvezetés magyar nyelven
12000 HUF
Tárlatvezetés idegen nyelven
20000 HUF
Ilosvai Varga István (Kunhegyes, 1895 - Budapest, 1978) művészetét sok mai kritikusa megkésettnek tartja, holott 1942-ben Kárpáti Aurél és Kállai Ernő az akkor negyvenes éveiben járó művészt az új magyar festészet jelentős képviselőjeként tartotta számon. Ilosvai Varga valóban megpróbálkozott egy-két megkésettnek tűnő kompozícióval, mikor például Párizsból hazatérve kíváncsi volt arra, vajon a kunhegyesi, az alföldi táj megfestése elbírja-e Van Gogh hullámos, lágy, örvénylő ecsetvonásait. Korai szentendrei kompozícióiban is többfajta szerkesztésmóddal foglalkozott, míg rátalált saját hangjára. Aktivista formációkban is gondolkodott, amikor széles, abroncsszerű kontúrokba fogott egy-egy hétköznapi jelenetet.
Részlet a kiállításból
A kiállítás körbejárja a festőművész összes alkotói periódusát. Korai, kunhegyesi művei jól illusztrálják a szülőföld hangulatát, az alföldi gyökereket, amelyek hatását a művész színélményeiben, színemlékeiben őrizte meg. Kunhegyesi festményeinek jelentősége azért is kiemelendő, mert Ilosvai Varga ezekkel a tájképeivel nemcsak szülőföldjének, hanem budapesti kiállításának közönségét is megnyerte (Budapest, Nemzeti Szalon, 1928).

Nagybányai érdeklődése természetes következménye volt annak az elhatározásnak, hogy tájképfestő lesz. 1929 és 1931 nyarát itt töltötte. Talán egyetlen művészre sem igaz annyira, mint Ilosvai Vargára az a mondás, hogy amit Nagybányán keresett, azt Szentendrén találta meg. Vörös Géza - akivel együtt tartózkodott Nagybányán - javaslatára látogatott 1932-ben Szentendrére, amely - vallomása szerint - második szülővárosa lett. 1935-ben házat vásárolt és végleg letelepedett itt. 1937-ben pedig megválasztották a Szentendrei Festők Társasága tiszteletbeli tagjává, amelyről egy év múlva lemondott, és csak 1945-ben került be újra, immár rendes tagként.

Első szentendrei képein még a Nagybányáról hozott élénk, derűs színeket alkalmazta. Ezek eleinte szélesebb horizontú, önálló tájképek voltak (Lelátás a Dunára), amelyeket lassanként emberalakok töltöttek meg (Szentendrei részlet nagy fákkal). A színek egy idő múlva elsötétültek, a tágas horizont eltűnt, és az emberalakos tájkompozíciókon nyers egyenesekkel megerősített tűzfalak, sikátorok, zugok alkották a bennük mozgó alakok életterét (Kapubarkácsoló, Utca lovas kocsival, Házak mankós emberrel). A barna tónus nemcsak a szentendrei városképeit, hanem a munkásembereket ábrázoló, részvétet és együttérzést kiváltó szegényember-sorozatát is jellemzi (Szegényember, Koldusok).

A harmincas évek végétől fokozatosan színesedett ki palettája. Feloldódtak a korábbi évtized sötét, mély tónusú földszínei és mélyvöröse (Régi Munkácsy utca, Alku, Szürkés falak). Gyakran választott ki egy színt kompozíciójának alaptónusául (Kék színek, Fekete kép, Lila kép, Rózsaszín kép). Az ötvenes években hagyományos távlatú, perspektivikus utcaképek, csendéletek születtek. A hatvanas évektől kezdve nemcsak a színek váltak még élénkebbé, hanem merész szerkesztésű, a színek által egyensúlyban tartott térkonstrukciók is feltűntek (Zöld kapu). 1972-ben festett utoljára, ennek állít emléket a Házak és emberek című kompozíciója.

Bodonyi Emőke, a kiállítás kurátora