2020.08.06.
Jósa András Múzeum

Klímaváltozások - már a kései újkőkorban is

2020.08.06.
Déri Múzeum

Ékesség az aranykorból

2020.07.30.
Déri Múzeum

Heti egy fürdés

2020.07.30.
Hatvany Lajos Múzeum

Hatvannak köze nincs az 59-hez

2020.07.30.
Jósa András Múzeum

Töltény a cigarettatárcában

2020.07.30.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Ha paprikaültetőt elnyomja az álom, a palánta feje is lebillen

2020.07.30.
Tolnay Klári Emlékház

Tolnay Klári emlékestet rendeznek Mohorán

Bakonybéli Tájház - Bakonybél
A múzeum épülete
Cím: 8427, Bakonybél Fő u. 15.
Telefonszám: (30) 468-8938
Nyitva tartás: IV.1-IX.30.: H-Szo 9-18, V 9-16
X.1-31.: H-V 9-16
állandó kiállítás, fa- és csontfaragás, földművelés, iparművészet, kézművesség, mesterségek
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
Belépő felnőtteknek
350 HUF
Belépő diákoknak
250 HUF
Belépő nyugdíjasoknak
250 HUF
Az erdős hegyekkel körülvett Bakonybél a török uralom után települt újra. A növénytermesztés szempontjából kedvezőtlen körülmények miatt már a 18. században jelentős jövedelemforrásnak számított a faeszközök készítése.
Részlet a kiállításból
A 19. század közepére egyetlen olyan gazda sem volt a faluban, aki a mezőgazdaságból származó jövedelmét ne egészítette volna ki háziipari tevékenységgel, hiszen "nem találkozhatik a Helységben olyan ember, aki földművelésből csupán megélhetne". Elsősorban ennek a ténynek köszönhető, hogy Bakonybél valóságos faragó- faluvá vált a 19. századra.

Az évente százezer számra előállított fa eszköz főként a faluzó utak alkalmával lelt gazdára. Emellett a 19. század végéig nagy tételben vásárolták a Bakonybélben készült termékeket a külföldi, elsősorban szerb, horvát, bolgár és román kereskedők. A famunkából élő "fások" társadalma alapvetően három rétegből állt: a faragó kézművesekből, az ölfavágó napszámosokból és a faeszközöket értékesítő kereskedőkből - az utóbbiak közé tartoztak a házat egykor birtokló Haspray-család férfitagjai is.

Bakonybélben eleinte a felnőtt- és gyerektalicskák készítése volt a fő tevékenységi ág, emellett a leeső nagymennyiségű hulladékból kezdtek egyebeket, így villákat is készíteni. Legnagyobb mennyiségben a háromágú vellák készültek szénaforgatáshoz s egészen hosszúnyelű példányok a kazalrakáshoz, mellettük kisebb mennyiségben ennek ötágúváltozatát, az úgynevezett ponyvahányó vellát is. A gereblyék közül az általánosan ismert kisebb szénagereblét és a 24 fogú széles bőgőt (tarlógereblyét) készítették.

A termékek közül még említésre méltók a hóhányásra, gabonalapátolásra használt szórólapátok és a hosszúnyelű kenyérsütő lapát. Jármot, kétféle teknőlábat, tilót, csépet, fejőszéket, zsámolyt, botokat is faragtak. A fejsze-, kapa-, kasza-, ásó- és csákánynyelek mellett kisebb szerszámokhoz, kalapácsokhoz, vésőkhöz is készültek nyelek. Az eladásra szánt termékek nagy tételben készültek. A faragók tudása azonban nem korlátozódott csak ezekre. Mindent elkészítettek, amire szükség volt a háztartásban és a gazdasági munkában.