Az 1920-as évek második felétől Kozma Lajos művészetét a formai tisztaságra, a célszerűség szempontjának fokozott érvényesítésére való törekvés határozta meg. Ahogy azt ő maga is vallotta: "ez az út művészeitől őszinteséget kíván, az anyagba való elmélyedést, a teremtő erőnek azt a sugárzó biztonságát, mely nem kölcsönvett díszek és elmúlt korok díszlettárával operál, hanem a maga lelkét viszi bele alkotásaiba." Lakásbelsői egyre világosabbak, tágas, nagy tereket alkalmaz, kevés bútorral, melyek semleges formálásúak és lakályos kényelmességükkel illeszkednek bele a térbeli összhangba.