Hogyan kezdődött a népzene gyűjtése? Kik indultak el először faluról falura, hogy megőrizzék az emberek emlékezetében élő dalokat? Hogyan kerültek a népdalok a fonográfhengerekre, a gramofonlemezekre, majd a magnószalagokra és a digitális archívumokba? És vajon lehet-e még ma is népzenét gyűjteni? Szeptember 13-án a látogatók ezt az izgalmas, több mint százéves utat járhatják be a Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállításában.

Ma már talán természetesnek vesszük, hogy a régi népdalokat felvételeken hallgathatjuk, kottákból tanulmányozhatjuk, vagy archívumokban kereshetünk közöttük. De a 19. század derekán még korántsem volt egyértelmű, mit is nevezünk népdalnak. Az első gyűjteményekben ezért sok népies műdal és más, nem eredeti formájában lejegyzett dallam is szerepelt. A dalokat gyakran emlékezetből írták le – és előfordult, hogy közben „javítottak” is rajtuk.

A változást azok a gyűjtők hozták el, akik nemcsak a dalokat akarták megmenteni, hanem úgy szerették volna rögzíteni őket, ahogyan valóban elhangzottak.

Ebben úttörő szerepe volt Vikár Bélának, aki különleges gyorsírástudását is a néprajzi gyűjtés szolgálatába állította. Még a hangrögzítő eszközök elterjedése előtt arra törekedett, hogy minél pontosabban jegyezze le azt, amit hallott – anélkül, hogy megszakítaná az előadó történetét vagy énekét.

Vikár 1896 végén kezdte meg Magyarországon a fonográfos népzenei gyűjtést. Néhány évvel később Bartók Béla és Kodály Zoltán is bekapcsolódtak ebbe a munkába, majd az 1910-es évek elején Lajtha László, a Néprajzi Múzeum későbbi munkatársa is csatlakozott hozzájuk.

Az ő munkájuk nyomán a népzene gyűjtése új korszakba lépett. Bartók és Kodály számára fontos volt, hogy a dalokat maguktól az emberektől, eredeti környezetükben ismerjék meg. Bartók fogalmazta meg azt az alapelvet, hogy „lehetőleg csak a helyszínen, vagyis csak magukban a falvakban gyűjtsünk”.

A kutatók nem álltak meg a magyar nyelvterület határainál: gyűjtöttek a Kárpát-medence más népei körében is, Bartók pedig egészen Anatóliáig és Észak-Afrikáig jutott. A népzene így nemcsak egy-egy közösség emlékezetének, hanem népek és kultúrák egymásra hatásának is fontos dokumentumává vált.

A Néprajzi Múzeum őrzi a Pátria-sorozat néven ismert gramofonlemez-gyűjteményt is. A felvételek elkészítésében olyan neves kutatók működtek közre, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László. Az énekeseket és zenészeket gondos terepmunka után választották ki, majd Budapesten rögzítették előadásukat – így született meg a magyar népzene egyik legfontosabb hangzó dokumentumegyüttese.

Az 1950-es évektől a magnószalagok fokozatosan átvették a fonográfok szerepét. A kutatók egyre hosszabb terepmunkákat végezhettek, és már nemcsak egy-egy dallamot, hanem teljes zenei eseményeket, hangszereket, hangszeres zenét és a zene, valamint a tánc kapcsolatát is vizsgálhatták.

A száz éve született Kallós Zoltán munkássága is kapcsolódik a Néprajzi Múzeumhoz. Gyűjtéseiből több mint hatszáz dallam lejegyzése került a múzeum gyűjteményébe, de fényképei és tárgyai is megtalálhatók itt.

Kallós gyűjtései még ma is tartogatnak meglepetéseket. A Balladák könyve új kiadásából például kiderült, hogy egyes lejegyzéseken szereplő nevek nem felelnek meg a valóságnak. Kallós annak idején azért adott meg más neveket, mert féltette adatközlőit a hatósági zaklatásoktól. A könyv új kiadása segítségével sikerült több esetben feltárni és rögzíteni a helyes adatokat.

Az 1990-es évektől a digitális technika új lehetőségeket nyitott a népzenei gyűjtésben. A kiváló minőségű hang- és videófelvételeknek köszönhetően ma már nemcsak magát a dallamot őrizhetjük meg, hanem azt is, hogyan szólal meg a zene, hogyan játszanak a zenészek, milyen gesztusok és mozdulatok kísérik az előadást, és hogyan kapcsolódik össze a zene és a tánc.

A Néprajzi Múzeum hangarchívumában több mint egy évszázad gyűjtőmunkájának emlékei sorakoznak: analóg hangfelvételek, lejegyzések és megszámlálhatatlan dallam őrzi azoknak az embereknek a hangját, akiknek éneke és zenéje nélkül ma sokkal kevesebbet tudnánk saját kulturális örökségünkről.

Szeptember 13-án, a Népdal Napján az érdeklődők nyomon követhetik a népdal útját – a falvakban elhangzó dallamoktól egészen a múzeumi archívumokig!