Országszerte számos múzeum, könyvtár és kiállítóhely vár Titeket az év leghosszabb éjszakáján! Kulturális, gasztronómiai programok, szabadulószobák, kalandos vetélkedők, koncertek... A bőséges kínálatból biztosan találsz fogadra valót!


AZ INTÉZMÉNY PROGRAMKÍNÁLATA:

17:00 - 17:30 A paradicsomi almától az országalmáig - a nagy almaszüret küldetés! - Váczi Mária művészettörténész tárlatvezetése
Milyen gyümölcs volt valójában az a bizonyos paradicsomi? Miért tart a kezében alma formájú királyi glóbuszt a kis Jézus és a legnagyobb királyok és királynők? Nagyhatalmú uralkodók, gyümölcskosarak, titkok, szimbólumok, és egy jóízű harapás vár ránk! Javasolt korosztály: 6-9 éves gyerekek Találkozási pont: I. emelet, Késő gótikus szárnyasoltárok című kiállítás A tárlatvezetés időtartama: 25-30 perc

17:00 - 17:45 Családi tárlatvezetés a Dolce vita-kiállításban
Tudjátok, mi az a dolce vita? Bár elsőre egy finom, olasz fagylalt vagy egy illatos pizza juthat róla eszetekbe - és nem is jártok annyira messze az igazságtól! -, ez valójában a napfényes, vidám, olasz édes életet jelenti. Pattanjatok fel velünk egy képzeletbeli Vespára, és eredjünk közösen a hamisítatlan mediterrán jókedv nyomába! Találkozási pont: földszint, a Dolce vita című kiállítás bejárata A tárlatvezetés időtartama: 45 perc A tárlatvezetésen való részvétel regisztrációhoz kötött! Regisztrációs link: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdvAG09wo9DB4MAMobQsASSjPIhKdY6cdBO4XLnDeENtqz3ZA/viewform

17:00 - 0:15 ÉJSZAKAI PANORÁMA - kötetlen kupolalátogatás a város legszebb látképével
Mesterművek panorámával? A város alighanem legszebb kilátásával várjuk a Múzeumok Éjszakáján is! Ritka lehetőség, hogy a naplementét a Magyar Nemzeti Galéria kupolájából tekinthesse meg, ám ezúttal garantált, ráadásul az év egyik leghosszabb és legszebb napján! Kupolazárás: június 21, vasárnap, 00.15

17:30 - 18:30 Gáspár Károly zongorista fellépése
Az est zenei keretét Gáspár Károly zongoraművész adja meg, akinek elegáns, improvizatív játéka a mediterrán terek szabadságát idézi meg. Helyszín: I. emelet, kupolatér

17:30 - 20:30 Kreatív workshop
Lépjetek be az optikai illúziók világába! Előre nyomtatott, átlátszó fóliák és papírlapok segítségével kísérletezzük ki, hogy milyen varázslatos vizuális hatást keltenek az egymásra helyezett vonalminták. Hogyan változik a kép, ha eltoljuk, átlósan mozgatjuk, vagy épp megforgatjuk? Engedjétek szabadjára a fantáziátokat, és vigyétek haza a saját, vibráló kinetikus víziótokat! Helyszín: Csontváry-pihenő

18:00 - 18:30 Dolce vita gasztrotippek - Bali Bettina múzeumpedagógus tárlatvezetése
Csendélet naranccsal, bor az asztalon és sok-sok színes cukorka - fedezzük fel a Dolce vita című időszaki kiállítást az ízek mentén! A gasztronómiai kaland során kiderül, hogyan lehet emblematikus egy tál déligyümölcs, miként válhat a művészet alapanyagává a cukorpapír, végül pedig azt is megfejtjük, hogy mit keres egy tésztaszűrő a szökőkút tetején. Találkozási pont: földszint, a Dolce vita című kiállítás bejárata A tárlatvezetés időtartama: 25-30 perc

18:00 - 18:30 Francia ízek, festői látomások - Tematikus tárlatvezetés
A francia művészet remekműveihez ezúttal az ízek és illatok felől közelítünk. A kikötők sós levegője, a borral kísért csendéletek nyugalma, és a közös étkezések emléke időtlen, harmonikus kompozíciókban köszönnek vissza, méghozzá olyan művészek által, mint Cézanne, Pierre Bonnard, vagy Toulouse-Lautrec. Találkozási pont: I. emelet, az 1800 utáni nemzetközi gyűjtemény bejárata A tárlatvezetés időtartama: 25-30 perc

18:30 - 19:00 Egy ikonikus piknik: Szinyei Merse Pál Majálisa - Krasznai Réka művészettörténész előadása
Mindenki ismeri a harsány zöld füvet, az elnyúló férfialakot, a rózsaszín ruhás hölgyet és az utánozhatatlan tavaszi idillt. De vajon belekukkantottunk már igazán abba a piknikkosárba? Szinyei Merse Pál Majális című ikonikus festménye nemcsak a magyar plein air festészet csúcspontja, hanem egy 19. századi, elegáns, mégis fesztelen szabadtéri lakoma tökéletes lenyomata. Lépjünk túl a vászon festékrétegein, és fedezzük fel együtt, milyen íze volt a 19. századi életörömnek! Helyszín: I. emelet, 19. századi állandó kiállítás, Szalonfal Az előadás várható időtartama: 25-30 perc

18:30 - 19:00 Gasztrotúra - Hegedűs Alexandra képzőművész tárlatvezetése
Kóstoljatok bele a 20. századba! Ezen a tárlatvezetésen a gasztronómia és a képzőművészet kéz a kézben szólítja meg az érzékeket. Szinte érezni a fűszerek, a bor és a friss gyümölcsök illatát, ahogyan megelevenednek a modern és a kortárs képzőművészet lenyűgöző alkotásain. Találkozási pont: II. emelet, a Modern idők című kiállítás bejárata A tárlatvezetés időtartama: 25-30 perc

19:00 - 19:30 Kinetikus víziók - Zombori Mónika művészettörténész kurátori tárlatvezetése
Hogyan válhat a tudomány, a technológia és az optikai illúzió tiszta művészetté? Mi történik, ha a statikus formák hirtelen mozgásba lendülnek? A Magyar Nemzeti Galéria kabinet kiállításán két világhírű, magyar származású zseni, Victor Vasarely és Nicolas Schöffer művei lépnek izgalmas, vibráló párbeszédbe egymással. Találkozási pont: I. emelet, Kinetikus víziók című kiállítás A tárlatvezetés időtartama: 25-30 perc


Állandó kínálat:

- 19. századi művészet
A reformok korától a századfordulóig Az 1810 és 1900 közötti magyar képzőművészet alkotásainak újrarendezett állandó kiállítása a múzeum főépületének első emeleti körbefutó teremsorában kapott helyet. A közel 150 festményt, 40 szobrot, 40 érmet és 33 iparművészeti tárgyat felvonultató új tárlaton új szempontok szerint, új válogatásban találkozunk a jól ismert remekművekkel, és mellettük több olyan alkotással is, amelyet eddig csak ritkán láthatott a közönség. A 19. század a nemzeti művészet megszületésének, az alapvető művészeti intézmények - múzeum, akadémia, kiállítások, művészeti díjak, műkritika, szaksajtó - kialakulásának nagy korszaka. Ferenczy István, Szinyei Merse Pál, Izsó Miklós, Barabás Miklós és mások a magyar nemzeti művészet szinte ikonikus, ismertté vált alakjai, az olyan alkotások, mint a Pásztorlányka, a Majális, a Búsuló juhász, vagy a Vásárra induló román család pedig a közös magyar képi emlékezet mindenki által ismert példái. Az újrarendezett kiállítás a 19. század elejétől a századfordulóig követi végig a korszak legfontosabb alkotóit és törekvéseit. A tizennégy szekcióba csoportosított anyagban találunk kronológiai (magyar művészet a 19. század elején, nemzet és művészet), stílustörténeti (a biedermeier, a Kelet vonzásában, a szabadban, a naturalizmus), tematikus (a modern élet heroizmusa, Itália földjén, egzotikum és erotikum) és műfaji (a természettől a tájig, a portré fénykora) szempontú blokkokat, a teremsor közepét pedig egy kultúrtörténeti-intézménytörténeti szekció foglalja el. A kultúra színterei címet viselő Terem a kiállítás izgalmas újdonsága, itt ismerheti meg a közönség azokat a 19. században kialakult művészeti intézményeket, amelyek lehetővé tették és segítették a művészeti élet kibontakozását hazánkban. Az egyes szekciók anyagában szereplő egységek egy-egy fontos művész (például Ferenczy István, idősebb Markó Károly, Izsó Miklós, Barabás Miklós, Lotz Károly, Szinyei Merse Pál, Stróbl Alajos) hangsúlyozott bemutatásán alapulnak. A festmény-, szobor- és éremanyag mellett az újrarendezett állandó kiállításon bútorok és kerámiatárgyak is láthatók, többek között az Iparművészeti Múzeum és a Zádor Anna Alapítvány gyűjteményeiből; a korabeli enteriőrök a korszak hangulatát idézik meg. A kiállítás kurátorai:Hessky OrsolyaKrasznai RékaSzeifert Judit, Gulyás Dorottya (szobor)Tokai Gábor (érem) Történelmi festészet A kupolacsarnokból nyíló két külön kiállítási egységben egy-egy jelentős műtárgycsoport kapott helyet. Az egyik oldalon a történelmi festészet jeles magyar alkotásaival találkozhatunk. A 19. század magyar festészetét nagymértékben meghatározó nemzeti romantika fő művei: az Egri nők, a Hunyadi László siratása, vagy a Vajk megkeresztelése mellett Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Liezen-Mayer Sándor legjelentősebb történeti festményeivel. Kurátor:Veszprémi Nóra  Az első nagybányai nemzedék A kupolacsarnok másik oldalán a század végén Münchenben és Nagybányán alkotó Hollósy Simon, Csók István, Iványi Grünwald Béla és Ferenczy Károly képei, a modernizmus kezdeteit jelentő plein air naturalizmus reprezentatív alkotásai kaptak helyet. Kurátor:Zwickl András A 19. századi magyar művészet egészét bemutató, a Magyar Nemzeti Galéria első emeletét elfoglaló állandó kiállítóterek sorában az utolsó egység a közelmúltban friss koncepcióval átrendezett Munkácsy-teremsor: Változatok a realizmusra - Munkácsytól Mednyánszkyig.

- Aktszobrok a századfordulóról
A 19-20. századi állandó kiállítás kabinetje Állandó kiállításunk tematikus egységeként a múlt század fordulójától az 1920-as évek közepéig készült fehérmárvány szobrokból mutatunk be néhány jellegzetes aktábrázolás-típust a gyűjteményünkben lévő remekek közül. A tárlaton Beck Ö. Fülöp, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Ligeti Miklós, Moiret Ödön, Róna József és Sződy Szilárd aktszobrai láthatók. Az akt német nyelvből átvett szó, amelynek jelentése: tett, cselekedet. A művészeti kifejezés eredetileg a meztelen vagy felöltözött modell figurájának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolását jelölte, majd fokozatosan vált a ruhátlan emberi test megjelölésévé. Az akt megalkotásához a középkorban is modellt használtak, eleinte a női akthoz is férfi modellt. A női modell alkalmazása 1500 után vált általánossá. A magyar művészeti oktatásban még az 1890-es években sem terjedt el a meztelen modell után való rajzolás, pedig a franciaországi akadémiákon ekkor már általános gyakorlat volt. A tárlaton megismertetett időszakra jellemző volt, hogy egymás mellett éltek a historizáló-antikizáló és a modern törekvések. Mindegyik felfogásra található példa a kiállított tanulmány jellegű, illetve allegorikus vagy szimbolikus aktszobrok között. Auguste Rodin (1840-1917) volt a századvég szobrászatának legjelentősebb megújítója, akitől a budapesti Szépművészeti Múzeum már 1900 körül vásárolt műveket. A bemutatott magyar szobrászati alkotások egy részén is érzékelhető a francia mester hatása. A kiállításban külön egységben mutatunk be válogatást akt bronzszobrokból. Felelevenítve Ovidius Metamorphoses című művében Pygmalion történetét, ahol a szobrász (Venus istennő segítségével) életre keltette saját alkotását, akibe bele is szeretett. A szoborban megtestesülő emberi figura a valóságossá váló műalkotás, amely a művészt mint teremtőt feltételezi. ...a művé formált ember és a művet formáló ember láthatatlan szálak ezreivel kötöződik össze - ahogy Lyka Károly fogalmaz a száz éve, 1925 decemberében a Műcsarnokban nyílt Magyar Akt-kiállítás bevezetőjében, amit a korabeli újságcikkek és a tárlat anyagát bemutató impozáns album, valamint néhány szobor által szintén felidézünk ebben a kiállítási egységben. A kiállítás kurátora: Szeifert JuditKurátorasszisztensek: Balogh Réka, Kozma Mária

- Courbet-tól Baselitzig. 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény
Az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria külföldi anyagát őrzi a 19. század elejétől napjainkig. A mintegy 2600 műből álló, számos nemzetet, korszakot, stílust képviselő műtárgyegyüttes technikai szempontból is igen szerteágazó: festmények, szobrok, papírmunkák, fotók, médiaművek, installációk egyaránt szerepelnek benne. Kiállításunkkal lehetőség nyílik arra, hogy ízelítőt adjunk legrangosabb műveinkből. A több mint két évszázadot felölelő, jelenkori alkotásokat is bemutató tárlat tervezésekor fontos szempont volt, hogy a jól ismert remekművek mellett a válogatás számos újdonságot tartogasson a látogatóknak. Új szerzemények, frissen restaurált művek, ritkán látott alkotások hívják fel a figyelmet a kollekció gazdagságára, változatosságára, a gyűjtemény keretében folyó munka dinamizmusára. A kiállítás két markánsan elkülönülő kronológiai egységből áll. A 19. századi termek tematikai egységekben vizsgálják az időszak fontos művészeti kérdéseit. A válogatásban a francia festészet nagy alakjai mellett osztrák, német, belga, skandináv alkotók művei is láthatók, komplex és árnyalt képet adva a korszak európai művészetéről. A 20. századi és kortárs szekciók különféle tendenciák és kérdésfelvetések köré szerveződnek az elmúlt évtizedek néhány fontos nemzetközi áramlatát bemutatva, például a konceptuális és figuratív tendenciák vagy a geometrikus absztrakció fontos alkotóit. Ugyanakkor kiemelt hangsúlyt kapnak az utóbbi évek szerzeményei is, jelezve a gyűjtemény alakulásának és bővülésének főbb irányait. A két egység egy ideiglenes kiállítótérrel egészül ki. A Focus-nak nevezett teremben rendszeresen váltakoznak a gyűjteményt, illetve különféle témákat vizsgáló kamarakiállítások.

- Gótikus művészet Magyarországon 1300-1500
A magyarországi szárnyas oltárok, táblaképek és faszobrok legnagyobb múzeumi együttesét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A D épület földszintjének kiállítása e gyűjtemény 1300 és 1500 közé keltezhető műtárgyait - alapvetően az időrendet és a stílus változását követve - mutatja be, de figyelmet fordít a tárgyak készítésének és használatának eredeti helyére is. Bevezetésképpen a változó igények és lehetőségek függvényében gazdagodó templombelső hangulatát idézzük meg, végezetül pedig korai szárnyas oltárok együttesével találkozik a látogató. A gótikus táblaképek, faszobrok és szárnyas oltárok középkori templomaink berendezésének emlékei. A nyugati liturgiában használatos felszerelési tárgyak vallási tartalmak közvetítésére készültek. A táblaképek túlnyomó többsége szárnyas oltárokhoz tartozott, míg az egyházi szertartásokon kívüli személyes vallási elmélyülést az ereklyék hordozására is alkalmas kisebb oltárok és önálló kegyképek szolgálták. Gyűjteményünk faszobrai nagy többségükben szintén szárnyas oltárokat díszítettek, formájukat és ikonográfiájukat az oltáregyüttesben elfoglalt helyük határozta meg.

- Késő gótikus szárnyas oltárok
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe tartozó késő középkori faszobrok, táblaképek, valamint szárnyas oltárok és szárnyasoltár-töredékek - restaurálásukat követően - átkerülnek a Szépművészeti Múzeum épületébe. Ez az együttes Európa hasonló jellegű kollekciói között a teljes oltárok számát és művészi minőségét tekintve is a jelentősek közé tartozik. A műtárgyak többsége a 16. század elejéről származik. Különleges, hogy több olyan oltárretabulum is megtalálható a gyűjteményben, amely eredetileg ugyanabban a templomban állt: ilyen a szepességi Leibic és Nagyszalók, továbbá Liptószentandrás plébániatemplomainak két-két oltára, valamint a kisszebeni plébániatemplom Angyali üdvözlet- és Szent Anna-oltára mellett ugyanezen templom főoltára is. A kisszebeni főoltár a középkori Magyar Királyság egyik legnagyobb oltárretabuluma volt. A gyűjtemény egyik legjelentősebb darabja MS mester (Marten Swarcz) egykori selmecbányai oltárának Vizitáció-táblája.

- Lépésváltás - frissítve!
Az 1945 utáni magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a láncolatából áll. Érvényesülésükben nagy szerepet játszottak az állami intézmények, a kisebb galériák, illetve azok a kiállítások, amelyeken a művészek elveiket kinyilatkoztatták. A tárlat három szempontot igyekszik egymás mellé állítani: az egyik a különböző irányzatok párhuzamos jelenléte, a másik a kiállításnak mint meghatározó eseménynek a történeti folyamatba való beemelése, a harmadik pedig a magyar művészet európai tendenciákhoz való viszonyíthatóságának a bemutatása mértékadó műveken keresztül. Az 1945 utáni magyar művészet egyik sajátossága, hogy az egyes alkotói felfogások nem váltják, hanem kísérik egymást. Ilyen például a korábbi generációkra építő absztrakt vagy figuratív művészet, melyek művelői az európai avantgárd kísérletező alkotómódszereit vették alapul, ugyanakkor a helyi művészeti hagyományokat is követték. A korszak egy-egy kiállítása a művészettörténet meghatározó eseményének számított. Ezt is hangsúlyozzuk a tárlat több pontján, mert világossá tesz olyan, művészek közötti kapcsolódási pontokat, amelyek sokkal inkább az elvközelségről szóltak, mint a stilisztikai azonosság vagy különbözőség kérdéséről. A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek művészeti stílusainak párhuzamba vagy ellentétbe helyezését azért tartjuk fontosnak, mert míg az előbbiekben az avantgárd került dialógusba a szocializmus tűrt modernizmusával, addig a nyolcvanas években a nemzetközi kapcsolatokra építő újexpresszív festészet és a fiatal generációt meghatározó underground jelenségek párhuzamát figyelhetjük meg. A kiállítás címében szereplő lépésváltás a művészet szemléleti fordulatát, a piac átértékelő szerepét és az intézményrendszer átalakulását hangsúlyozza. Lépésváltás - frissítve! A Lépésváltás - frissítve! című kiállítás a közelmúltban a gyűjteménybe került jelentős szerzeményeket állítja a fókuszba. A négy lépésben megújuló, friss arculattal megjelenő tárlaton a már ismert alkotások mellett olyan új műveket emelünk ki, melyek történeti, műfaji vagy tematikus szempontból meghatározóak az elmúlt hat évtized hazai művészete szempontjából, reflektálnak a Jelenkori Gyűjtemény (és általa a magyar művészet) sajátos közép-európai kontextusára, illetve árnyalják, vagy épp újraértelmezik az 1945 utáni magyar művészet jól ismert narratíváját. Az elmúlt időszak különféle médiumokra kiterjedő gyűjtési stratégiájának köszönhetően egy-egy korszakot vagy tendenciát többek között a fotóművészet, a rajz, a grafika, az installációművészet, és a textilművészet széles spektrumán keresztül mutatjuk be a közönségnek. 2022-ben kiállításunk az alábbi művészek munkáival frissül: I. 2022. április 20-tól:Kemény György, Keserü Ilona, Maurer Dóra II. 2022. június 25-től:Bálint Endre, Birkás Ákos, Bullás József, Gedő Ilka, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Kelemen Károly, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Mata Attila, Mazzag István, Martyn Ferenc, Méhes Lóránt, Mulasics László, Ország Lili, Révész László László, Szilágyi Lenke, Tóth Menyhért, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet, Vilt Tibor, Wahorn András, ef Zámbó István, Zemplényi Magda III. 2022. október 12-től:Bak Imre, Bortnyik Sándor, Braun András, Drozdik Orshi, El-Hassan Róza, Ezer Ákos, Gémes Péter, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Hajas Tibor, Hámos Gusztáv, Kodolányi Sebestyén, Koronczi Endre, Kósa János, Ladik Katalin, Lakner Antal, Nemes Csaba, Németh Hajnal, Pintér Gábor, Rózsa Luca Sára, Szacsva Y Pál, Szentjóby Tamás, Szombathy Bálint, Tót Endre, Tóth Gábor, Veress Zsolt

- Modern idők
Magyar művészet a millennium és a második világháború között A múzeum második emeleti központi tereiben látható a 20. századi állandó kiállítás, amely a századfordulótól a második világháború végéig terjedő időszak legfontosabb alkotóit és törekvéseit mutatja be. Az 1896 és 1945 közötti művészetet bemutató kiállítási egységben közel 150 festmény, 30 szobor és 200 érem tekinthető meg. 2024 márciusától tartalmában és látványában is megújulva látható a 20. századi állandó kiállítás 1890 és 1930 közötti időszak kiemelkedő alkotóira és művész csoportjaira koncentráló egysége. A tárlaton a korábbiaktól némileg eltérő stiláris hangsúlyokkal, új szempontok szerinti tematikai egységekkel és életmű-preferenciákkal találkozhat most a közönség. Az átépített terekben hét kérdéskörbe gyűjtve tárulnak fel a korszak meghatározó szellemi vonulatai és stiláris törekvései: a magyar szecessziós művészet; Gulácsy Lajos munkássága; a Schiffer-villa dekorációi; a hazai posztimpresszionista törekvések; a Nyolcak művészcsoport; az aktivizmus és az emigráció alkotói, végezetül pedig a weimari Bauhaus magyar művészei. A szimbolizmushoz és a szecesszióhoz köthető alkotások közül kiemelkedik Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos életműve. A magyar vadak, a Nyolcak (többek között Czóbel Béla, Czigány Dezső, Pór Bertalan, Kernstok Károly), az avantgárdok (Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Tihanyi Lajos) alkotásai mellett a weimari Bauhaus iskolában tevékenykedő magyarok, a nagybányai művésztelep tagjai - főként Ferenczy Károly -, illetve Rippl-Rónai József munkái mellett a Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagjainak (Berény Róbert, Márffy Ödön) és a Gresham-kör művészeinek (Szőnyi István, Bernáth Aurél, Egry József, Pátzay Pál) remekművei tekinthetők meg. A festmény-, szobor- és éremanyag mellett a tárlaton az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött tárgyak - a századforduló és a Bauhaus mesterművei - is megtekinthetők, elsősorban azokból a korszakokból, amelyekben a művészek összművészeti szellemben, tehetségüket számos műfajban próbára téve alkottak: festettek, kerámiát, bútort és kárpitot terveztek. Az eredeti enteriőröket korabeli, archív fotográfiák segítségével megidéző terekben a gödöllői művészkolónia mesterének, az építész Toroczkai Wigand Edének népmesei motívumokkal díszített faragott bútorai, Rippl-Rónai Józsefnek az Andrássy-ebédlő számára a Zsolnay-gyárban kivitelezett burjánzó szecessziós kerámiái, vagy Breuer Marcell világhírű csővázas bútorai láthatóak. Egy nagypolgári otthon művészi harmóniája - A Schiffer-villa címet viselő teremben a sikeres építési vállalkozó, a mecénás Schiffer Miksa 1911-ben elkészült egykori otthonának  dekorációja, amelyet a neves építész Vágó József tervezett, a korszak modernizációs törekvéseit érzékelteti. A második világháborúban súlyosan megsérült villát Rippl-Rónai József és Csók István pannója, Kernstok Károly üvegablakterve és Fémes Beck Vilmos kútfigurái idézik meg. A kiállítás kurátorai: Gergely MariannPlesznivy EditSzeifert Judit, Gulyás Dorottya (szobor)Tokai Gábor (érem)Zwickl András Kurátorasszisztensek:Horváth ÁgnesRödönyi RitaBalogh Réka, Suba Zoltán (szobor)

- Változatok a realizmusra - Munkácsytól Mednyánszkyig
Újrarendezve, eddig raktárban őrzött alkotásokkal és nemzetközi művekkel kiegészítve nyílik meg a Munkácsy Mihály művészetét középpontba állító állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A Változatok a realizmusra - Munkácsytól Mednyánszkyig című új állandó tárlat a valóság ábrázolásának változásait járja körül, hat teremben, hat tematikára felfűzve. A Magyar Nemzeti Galériának az utóbbi években megújult állandó kiállításai (a 19. századi művészet - a reformok korától a századfordulóig és a Modern idők) új szempontok alapján, a korszerűbb tudományos szemléletnek megfelelően gondolták újra a 19. század és a 20. század első felének művészetét.  Ezt követően vált időszerűvé az utoljára 2012-ben átrendezett Munkácsy-teremsor anyagának újrarendezése is, így a friss koncepcióval átrendezett teremsor lett az utolsó egység a 19. század egészét bemutató, a Magyar Nemzeti Galéria első emeletét elfoglaló állandó kiállítóterek sorában. A merev monografikus csoportosítást az elmúlt években felváltotta egy másik, a művészeket és a műveket kontextusukban, tágabb összefüggések mentén tárgyaló szemlélet. A Változatok a realizmusra - Munkácsytól Mednyánszkyig című tárlaton természetesen továbbra is kiemelt helyet kapnak Munkácsy Mihály fő művei (mint a Siralomház vagy a Rőzsehordő nő), csakúgy, mint Paál László, Deák Ébner Lajos, Fényes Adolf, Koszta József és Rudnay Gyula alkotásai. Az említett alkotók mellett Mednyánszky László művészete is kiemelt figyelmet kap. Ugyanakkor a felújított termekben a jól ismert fő műveken túl eddig ritkán látott, raktárban őrzött kiváló alkotásokkal is találkozhatunk, sőt a magyar művészek munkái mellett egy nemzetközi válogatást is bemutatunk. Ez azért nagyon fontos, mert a kiállított művészek nagy része, élükön Munkácsy Mihállyal, külföldön folytatta pályafutását, a nemzetközi művészeti életben működött, külföldi kiállításokon tett szert hírnévre és a nemzetközi műkereskedelemnek köszönhette országokon átívelő ismertségét. A nemzetközi kontextust egy-egy olyan külföldi művész teremti meg, mint Narcisse Virgilio Diaz de la Pe?a (aki Paál László mellett a barbizoni művésztelep egyik jelentős mestere volt), a párizsi Szalonon kiállító Friedrich August von Kaulbach, Albert von Keller és Louis?Ernest Barrias, vagy August von Pettenkofen, a Szolnokon is működő osztrák festő. A kiállítás vezérfonala - a címnek megfelelően - a realizmus és annak változatai. A kiállítás központi gondolata a valóság ábrázolását járja körül Munkácsytól Mednyánszkyig. A valóság megragadása, az embert körülvevő világ minél pontosabb leképezése régóta foglalkoztatta a művészeket, mégis a 19. század tekinthető a realista és naturalista törekvések évszázadának, amikor a festők és szobrászok koruk társadalmának és valóságának hiteles és objektív bemutatását tűzték zászlajukra. Az 1860-as évektől a századfordulóig követhetjük nyomon a realizmus és naturalizmus kibontakozását, virágzását, majd meghaladását, vagyis azt a folyamatot, ahogyan a kor művészei a valóság különböző felfogású megragadásával kísérleteztek. A termeken végigsétálva feltárul előttünk egy letűnt kor, a 19. század végének világa: a kisvárosi utcák és a vidéki tájak, a magyar falusi élet jelenetei és színgazdag enteriőrjei. Életképi jelenetek a nagyvárosok környezetéből, megmutatva a gazdag nagypolgárság szalonjainak fényűző világát és a városi szegények és számkivetettek hétköznapjait. A mindennapok valóságát a realista és naturalista művészek a modern világ közvetlen megfigyelése alapján tudták megjeleníteni. Munkácsy Mihály remekműveivel saját kora drámai erejű valóságát vitte vászonra. Mednyánszky László elementáris erejű csavargóképei és tájképei viszont már a Munkácsy-féle hagyomány meghaladását és a valóság más minőségű megragadását kínálják nekünk. A 19. század festészetének egyik meghatározó műfaja a tájkép, amely a század második felében jelentős felfogásbeli és technikai változásokon ment keresztül. A szabadban - a plein air festészet szellemében - festett tájképeken a fény és az árnyék egyre nagyobb szerephez jutott, a színek növekvő jelentőségével együtt. Munkácsy Mihály és Paál László franciaországi tájképeitől Mednyánszky László ködben úszó, sejtelmes tájaiig izgalmas út vezet a kiállításon keresztül. A tárlat kurátorai: Krasznai Réka és Zwickl András A kiállítás együttműködő partnere a Farrow & Ball.

- A festők színháza. Böröcz András és Révész László László performanszai a nyolcvanas években
Böröcz András és Révész László László 1980-as évekbeli performanszai a korszak meghatározó, legendás eseményei közé tartoztak. Az eredetileg festőként végzett művészpáros - ezért hivatkoztak a kortársak az eseményekre a festők színházaként - egy iróniával, humorral és játékossággal teli nyelvet alakított ki, amely sajátosan keresztezte a performanszot a színházzal és a festészettel. Böröcz András (1956) és Révész László László (1957-2021) festőművészek a Képzőművészeti Főiskola felvételijén ismerkedtek meg, együtt jártak az Erdély Miklós által vezetett, a kísérletezésre ösztönző INDIGO (INterDIszciplináris GOndolkodás) csoportba is. Nagyrészt az indigós évekkel párhuzamosan, 1977 és 1990 között hozták létre közös performanszaikat, melyek gyakran idéztek művészettörténeti és irodalmi referenciákat (Shakespeare-től Goethéig) és mitológiai idézeteket (a kentauroktól Ikarosz bukásáig), tartalmaztak klasszikus zenei betéteket (Mozarttól Muszorgszkijig) és alternatív rockdalokat (például az Eszperantó Eszpresszó az alkalomra komponált darabjait), teoretikusszöveg-felolvasást és balettjátékot, film- és diavetítéseket, mindeközben sok szálon kötődtek az alkotók képzőművészeti gyakorlatához. A művészettörténeti előzményeket tekintve egyaránt utalhatunk a dadaista színház kísérletező nyelvére, a szürrealista képzet- és motívumtársításokra, a magyarországi neoavantgárd, elsősorban Erdély Miklós és az általa vezetett INDIGO csoport művészetfelfogására. Böröcz és Révész a performanszokon egy sajátos motívumvilágot alakítottak ki: egyszerű, szinte banális tárgyakból és formákból hoztak létre egyre komplexebb és meghökkentőbb konstellációkat. Ezek közé tartozik a gömb, a dinnye, a dinnyelék, a hanglemez, a (tükör)tojás, a koporsó, a kémény, a kút, a szivar, a rúzs, a gyertya és a gyufa. A Böröcz-Révész-performanszok iránt az évek során egyre növekedett a nemzetközi érdeklődés, 1984-ben Észak-Amerikában, 1986-ban Németországban és ismét Észak-Amerikában turnéztak, 1987-ben pedig bemutatkoztak a kasseli documentán. A kiállítás Böröcz és Révész performanszait a fennmaradt dokumentumokon és kapcsolódó műtárgyakon keresztül tekinti át: bemutatja a művészek 1977 és 1986 között készült, kollázselemekkel gazdagított művészportfóliójának lapjait Makky György dokumentumfotóival kísérve, illetve egy válogatást Böröcz András és Révész László László azon papírmunkáiból, illetve Böröcz azon plasztikáiból, amelyeken megjelennek, illetve visszatérnek a performanszok motívumai. A kiállításon szintén megjelenik Böröcz András helyspecifikus installációja, amely a performanszok díszleteire reflektál, illetve megtekinthetők a performanszokról fennmaradt felvételek is, amelyek közül több korábban sosem volt látható. A kiállítás kurátora: Fehér Dávid, kurátorasszisztens: Kergyó Zsófia Alapkutatás, szakértő: Balázs Kata

- A vágyott remekmű. Gruber Béla (1936-1963) művészete
Gruber Béla a 20. századi magyar festészet kiemelkedő, fiatalon elhunyt tehetsége. A tárlat a művész Magyar Nemzeti Galériában őrzött műveinek legjavát - csendéleteket, uszályokat ábrázoló műveket, portrékat és önarcképet - hazai köz- és magángyűjtemények alkotásaival gazdagítva mutatja be. Gruber Béla a hatvanas években induló festőgeneráció meghatározó alkotója, egyik legnagyobb ígérete volt. Rövid élete során mindössze néhány évet tölthetett festéssel, mégis több, mint ezer művet hagyott hátra. Képei számos közgyűjteményben megtalálhatók, állandó kiállításokon szerepelnek. Gruber Béla újító alkotómódszere nagy hatást gyakorolt kortársaira: alkotásain különböző technikákat vegyített a szénrajztól a kollázson át a pasztellképekig. Formaalkotását a korszakban konstruktív jelzővel illették, amely a formák és a kompozíciók reduktív, geometrikus alakzatokra való egyszerűsítését jelentette. Élénk színeket használt, palettájával és ecsetkezelésével félreismerhetetlen stílust teremtett. Gruber Béla gyerekkora viszontagságos volt, apja a második világháborúban meghalt, édesanyja szerény körülmények között nevelte őt és öt testvérét. Grubert a művészet érdekelte, de nem vették fel a Képzőművészeti Gimnáziumba, 1952 és 1956 között segédmunkás volt az Óbudai Hajógyárban. Mivel ott is állandóan rajzolt, a gyár dekorációs osztályára került. A Képzőművészeti Főiskolára kétévi eredménytelen próbálkozás után végül 1956-ban vették fel. A vele kapcsolatos történetek és a jelzők, melyekkel kortársai illették, azt mutatják, különleges művész volt. Bernáth Aurél, aki 1959-től volt mestere a Képzőművészeti Főiskolán, kis zseni-nek hívta, majd évekkel később ezt mondta róla: Huszonhét évet élt. Ily kevés idő alatt ilyen gazdag életművet csak az tud létrehozni, akinek isten fogja a kezét. A tárlaton a műveket öt tematikus egységre bontva láthatjuk: a Csendéletek, a Modellek, az Uszály, az Önarcképek és a Festőműterem elnevezésű kiállítási szekciókban végigkövethetjük az alkotó művészi útját. A kiállítás központi műve Gruber diplomamunkája, az 1962-ben festett, hat négyzetméteres Festőműterem című festmény. Bár a kép befejezetlen, mégis munkásságának fő műve, amely összegzi a művész festészeti törekvéseit, és minden olyan motívum megjelenik rajta, amely pályáját jellemezte: a csendélet, az uszály motívuma, az emberalakok kompozícióban való elhelyezése, az egyedülálló festéstechnika és a jellegzetes színvilág. A műterem zsúfolt terében, mint egy színpadon jelennek meg a művész modelljei, rokonai és barátai - valamennyien nők. Ez a rendkívül körültekintően megszerkesztett tér, az egymásnak támaszkodó tárgyak, könyvek, festőeszközök, bútorok tömegével egy zárt, védett és áthatolhatatlan világnak tűnik. Ezt az érzést a modellek zárkózottsága és magánya csak erősíti, a külvilág csupán egy festőállványra helyezett képként jelenik meg. Az uszályokat ábrázoló festmény - egy kép a képben - mintha csak egy ablak lenne, amelyen át a műterem világából a falakon túlra pillantanánk. A mű feszültségét is éppen az adja, hogy az állványon ábrázolt, és szinte Gruber művészi névjegyének is tekinthető uszályos kép szigorú kompozíciója mennyire ellentétes a műterem világának törékeny