A Budapesti Történeti Múzeum raktárai őrzik az ország egyik legnagyobb régészeti gyűjteményét. Ezen belül az Aquincumi Múzeumban található a főváros történetének az őskortól a honfoglalás korig terjedő időszakából származó, milliós nagyságrendű régészeti emlékanyaga.

Az aquincumi lelőhelyű kőemlékeket magában foglaló kőtár Magyarország, sőt - Itália után - Európa egyik legnagyobb lapidáriuma. Az aquincumi kőtár jelenleg több mint 1000 leltározott tételt tartalmaz. Az anyag sírkövekből, votív és építési feliratokból, valamint épületfaragványokból és - kisebb részben - használati tárgyakból áll.

A helytartói palota emlékeit bemutató, az épület egykori pompáját idéző kiállítótérben helyet kap több, a palotából származó, korábban nem látható, illetve frissen restaurált mozaik, együtt láthatók a falakat díszítő falfestmények, a szentélyberendezésekhez tartozó, sokszor monumentális szobrok, valamint az épület egykor fényűző berendezéséről tanúskodó szökőkút vagy kőből faragott díszedény rekonstrukciója is.

Aquincum városa a 2-3. század fordulóján érte el legnagyobb kiterjedését: lakóinak száma 10-12000-re becsülhető. Bár a római kor négy évszázada alatt a polgári városrész településszerkezete, kiterjedése folyamatosan változott, jellegzetes építészeti elemei - a vízvezeték pillérek, az amfiteátrum és a városfal négyszöge - mindvégig a felszínen nyomon követhetők voltak, s a mai városképnek is meghatározó elemei maradtak.

A Tegularium tulajdonképpen egy téglaraktár, melynek hangulatos szemközti oldalán egy kis kiállítás kap helyet, mely arra vállalkozik, hogy aquincumi példák segítségével bemutassa, hol és hogyan készültek a római téglák és más kerámia-építőelemek, miként használták fel őket.