Kisalagi házát élő múzeummá varázsolta, faliképekkel, szobrokkal díszítette szobáit. Faragványaiba belekomponálta az évgyűrűket, a göcsörtöket és a cincér járatait is. S mert tiszteletben tartotta a fa szépségét, általában nem használt sem lakkot, sem festéket, még csiszoló papírt sem. A saját keze által faragott ülőbútora, asztala, szekrénye, ajtaja is része az állandó kiállításnak. Gondolatai kifejezéséhez a Bibliából merített témát. Szinte minden művében valami csöndes tragédia rejlik, tiltakozás a rossz, a hamis, a becstelen ellen.