A Magyar Nemzeti Galéria húsz képét őrzi raktáraiban. Bizonyítja művészetének egykori elismertségét, hogy az Országházat öt vászna díszíti. Legjelentősebb közülük a"Sándor palotai" részlet. 1961-ben a Csók István Galériában rendezett gyűjteményes kiállítás sikere után 1966-ban megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Kilencven dolgos év adatott meg neki, több mint kétezer alkotás került ki ecsetje alól. 1973 február 6-án hunyt el.

Zabolátlanság és visszafogottság egyként tükröződik képeinek színvilágában és kompozíciójában. A téma többnyire a párizsi éjszaka, az éjszaka magányos bolyongói, a Sacré Cour három tornya, a nedves kövezeten tükröződő fény, amely a gázlámpákból szóródik szét, vagy a kiskocsmák, kávéházak portáljain megcsillanva az éjszakai ablakokon átszűrődve játssza különös játékait.

Művészi érdeklődése hamar megmutatkozott. A gimnázium után be iratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Legkedvesebb tanára Rudnay Gyula volt. Kedvelt témái a magyar történelem, a nép élet, a mélyen átélt katolikus hitvilág, és a családi élet jelenetei.

A gyomai születésű Pásztor János Hódmezővásárhelyen nevelkedett. Az alig 15 éves fiút édesanyja beíratta a Mintarajz Iskola szobrászati szakára, ahol abban az évben 1896-ban ő volt a legfiatalabb hallgató. Tehetségével és szorgalmával hamarosan tekintélyt vívott ki idősebb társai előtt.

Holló László Kossuth-díjas festőművész 1887. március 6-án született Kiskunfélegyházán. A sikeres érettségi vizsga után (1904), Révész Imre osztályában folytatta tanulmányait az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző Intézményben. Az iskolában különféle művészeti irányzatokkal, stílusokkal találkozott: különösen nagy hatást gyakorolt rá Szinyei Merse Pál és Székely Bertalan.