Vidovszky Béla 1883 július 2-án született Gyomán. Édesapja a község akkori főjegyzője. Nyugdíjazása után a család visszatér Békéscsabára, ahol többször meglátogatja őket az apa legénykori jó pajtása Munkácsy Mihály. Talán ez a néhány találkozás indította el a kis Bélát a művészet felé.

Elvégezte a Mintarajz Iskola rajztanári szakát. Állami ösztöndíjjal továbbképzős növendék a Képzőművészeti Főiskolán, ahol mestere Ferenczy Károly. A következő két évre újabb ösztöndíjat kap, amit utazásra, tapasztalat szerzésre használ fel. Megfordul Münchenben, Olaszországban, Párizsban. Külföldi tanulmányútjáról hazatérve Békéscsabán, Gyomán dolgozik, érleli stílusát. Tagja lesz a Szolnoki művésztelepnek, az alföldi tájfestészet lelkes művelője. Sikerül átültetnie alföldi talajba Nagybánya szellemét.

Az I. Világháború idején hadifestő. A haditudósító hálózat művészszázadához kerül, olyan hírességek társaságában, mint Kisfaludy Strób, Frank Frigyes, Márffy Ödön. A háborús körülmények között is alkot. A Hadtörténeti Múzeum számos képét megvásárolta, de sajnos ezek nagy része 1945-ben az ostrom alatt megsemmisült. A művész a húszas-harmincas években éri el pályája legtermékenyebb, legelismertebb szakaszát. Részt vesz a művészeti közéletben is. Elvállalja a Szinyei Társaság titkári tisztét, mert úgy érzi, ezzel jó ügyet szolgál, a magyar művészet fejlődését, a fiatal tehetségek támogatását. Jajczai János kritikus dicséri nagy mesterségbeli tudását, elegáns stílusát, könnyed, levegős kompozícióit, melyeket líraiság, halk romantika és pátosz jár át.

A Magyar Nemzeti Galéria húsz képét őrzi raktáraiban. Bizonyítja művészetének egykori elismertségét, hogy az Országházat öt vászna díszíti. Legjelentősebb közülük a "Sándor palotai" részlet. 1961-ben a Csók István Galériában rendezett gyűjteményes kiállítás sikere után 1966-ban megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Kilencven dolgos év adatott meg neki, több mint kétezer alkotás került ki ecsetje alól. 1973 február 6-án hunyt el.