A kiállítás a női aktot mint a 19. századi művészet megújított műfaját és egyben mint a reneszánsz humanista ábrázolási hagyomány örökösét mutatja be. Többféle szempontból közelítjük meg a korszakot, amelyben a tudomány "felfedezte" a női nemet. A tárlat alapvetően abban a reneszánsz akadémiai közegben helyezi el a női akt ábrázolását, amelyen belül az újkori európai művészet is létrejött, ahol az eleven aktmodell állítása a független, a nem céhes, azaz az akadémikus művész előjoga volt. Furcsa ellentmondás, hogy a női anatómia ismerete mégsem volt elérhető a művész számára, mert élő női aktmodellt csak a londoni, majd a párizsi és a müncheni akadémián rajzolhattak az 1850-es évekig.