Te is menzás vagy/voltál? Ez a kérdés generációk óta összeköt minket, mint egy cinkos összekacsintás. Az iskoláskorú gyermekek közel fele az oktatási intézményekben ebédel hosszú évtizedek óta. Az egészséges, rendszeres táplálkozás ugyanolyan fontos a gyermekek fejlődése szempontjából, mint a testmozgás: jobban teljesítenek az iskolában, és eredményesebbek a sportban is. A közös étkezés a társas kapcsolatok kialakításában is segít, ami szintén szükséges a sikeres felnőtt élethez.

Egy néprajzkutatókból és dietetikusokból álló kutatócsoport újszerű megközelítésben vizsgálta több településen a közétkeztetés elfogadottságát és a menza szerepét a családok hétköznapi étkezésében. A közétkeztetés témája nem túl gyakran került terítékre kiállításokon. Pedig a menza fontos. Akármilyen emléket is őrzünk róla, gyermek- és fiatalkorunk része, amely meghatározza felnőtt életünket. Itt és most a friss kutatási eredményeken túl képekben, tárgyakban, számokban idézzük fel a múltat és az elképzelhető jövőt is.

A kiállítás a jelen aktuális kérdéseit, helyzetét a friss kutatás segítségével ismerteti, 2018 és 2023 között néprajzkutatók és dietetikusok egy közös kutatás keretében kilenc településen nézték meg a menzák működését. Az iskolai élet részeként figyelték meg, hogyan és hol zajlik az étkezés, mit esznek a gyerekek a szünetekben. A kutatás eredményei többek közt hozzájárulnak a közétkeztetésre vonatkozó szabályok módosításához is.

A tárlat visszanyúlik a menzák őséhez, a népkonyhákhoz, mely a ma ismert közétkeztetés egyik első formája volt. A városi szegények ellátását biztosította. Budapesten az elsőt 1874-ben állították fel. Az 1910-es évektől a gyermekek ellátása a népkonyhák mellett egyre inkább az iskolákhoz kötődött. Az új iskolaépületekbe már ebédlőt és főzőkonyhákat is terveztek. Az 1950-es, 1960-as években a közétkeztetés állami kézbe került, az 1970-es évekre pedig a több mint 3 millió gyermek és felnőtt vett részt. Ezzel a gyermekek körében minimálisra csökkent az éhezés veszélye.

A jelen és a múlt mellett a menza jövőére is. Ma már automatákból is vehetünk magunknak ételt és italt. Felválthatják-e idővel a menzai konyhásnéniket a robotok? Kutatások bizonyítják, hogy jobban ízlik az étel, ha attól kapjuk, akit jól ismerünk. Lehet-e olyan fejlett fémtestben a mesterséges intelligencia, hogy egy géphez is olyan könnyen tudjunk kötődni, mint egy másik (számunkra kedves) emberhez? Izgalmas ezeket az ötleteket tovább gondolni.

A kiállítás interaktív elemekkel, installációkkal hozza még közelebb azokat, a menzához kapcsolódó érzéseket, hangulatokat, melyhez majdnem mindenki tud kapcsolódni korosztálytól, élethelyzettől függetlenül.