A jó plakát nemcsak üzenet, hanem művészi formanyelv is. Közérthető és maradandó hatású. Biró Mihály plakátjai ilyenek!

Biró alakja köré a meggyőződéséért üldözött proletárművész imázsát építette a művészettörténetírás, holott egyénisége sokkal színesebb volt ennél. Az élet szeretete, a hazaszeretet és a munkásosztály ügye iránti elkötelezettség együttesen határozták meg személyiségét és munkásságát. Jó humorú társasági ember, igazi bohém művész volt. Azt az életmódot élte, amit a korszak művészei általában. Ott forgolódott a festők és az iparművészek között, az irodalmi és színházi körökben. Ugyanakkor meggyőződéses szociáldemokrata is volt, aki valóban szívén viselte a munkások sorsát.

A világon elsőként csinált magas művészi minőséggel politikai plakátot. Kíméletlenül lesújtó kalapácsos embere beépült a kollektív tudatunkba. Általános jelképpé vált, és annyira erős szimbólum lett, hogy egy évszázad múltán is, mind a mai napig sokféle változata, átértelmezése születik.

Egy „rönesszáns” királyi udvarban udvaribolond lehetett volna, olyan okos, annyira szellemes, őszinte-kíméletlen és biztos telitalálattal mindig az elevenére tapintó volt, emberi nagyságát rokonszenves kis allűrökkel bonyolítván – írta róla író barátja, Hajnal Jenő, a művész halálakor megjelent visszaemlékezésében. Valóban, a humor és a gúny Biró plakátjainak alapvető fegyvere. Rendkívüli éleslátással mutatott rá a társadalmi visszásságokra mind a politikai, mind a kereskedelmi témájú plakátművészetében. Emellett gyakran élt a drámai hatáskeltés eszközeivel, sőt a horrorisztikus képi megfogalmazástól sem riadt vissza. Szoros szálak fűzték a színházhoz és a mozihoz, egy sor filmplakátot is tervezett. Remek rajzoló volt, aki ismerte a legújabb modern művészi törekvéseket is, mégis inkább a szecesszió nyelvén megszólaló dekoratív és jelenetes reklámgrafika fontos képviselőjévé vált. Tehetsége nem bontakozhatott ki idehaza: 1920-tól majdnem haláláig emigrációban élt.

A kiállítás Biró Mihály művészetének többarcúságát mutatja be olyan jelentős közgyűjtemények anyagából válogatva mint a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár. E gyűjtemények és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum műtárgyai, valamint a kiállításban pörgő archív filmrészletek visszarepítik a látogatót a művész száz évvel ezelőtti világába.