A második világháború után elkezdődő modernizmus legnagyobb hatású japán művésze leginkább az Egyesült Államokban népszerű. Magyarországon a popkultúrának köszönhetően vált a neve ismertté.

Az 1933. február 18-án Tokióban született alkotó harminchárom zenei nagylemezt adott ki, több mint hatvan filmet készített, számos könyvet írt, de életművének legjelentősebb része a képzőművészethez kapcsolódik: a híres szamurájok leszármazottja a konceptualista művészet iskolateremtő mestere lett.

Arisztokrata származásának köszönhetően a középiskolában egy osztályba járhatott Akihitóval, a későbbi császárral, ő volt az első japán nő, aki filozófiát tanulhatott egyetemen, húszévesen már együtt dolgozhatott John Cage zeneszerzővel, később John Lennonnal kezdhetett közös munkákba, s hosszan lehetne sorolni azoknak a kiemelkedő képzőművészeknek is a neveit, akikkel személyes munkakapcsolatba került, de talán érdemesebb azt rögzíteni: saját életművét Yoko Ono egyedül építette fel. Ebből a jelentős életműből ez a tárlat olyan alkotásokat mutat be, amelyek kapcsolódnak a béke és a békevágy témájához.

Yoko Ono többször járt Budapesten, az egyik műve itteni közgyűjteményben található, magyarországi kiállításokon is szerepeltek a munkái, de ilyen különleges tárlata korábban még nem volt a magyar fővárosban.

Ezt a kiállítást az ukrajnai háború motiválta. Biztosak vagyunk benne, hogy az itt látható művek képesek lehetnek olyan árnyalatok felmutatására, amilyenekre a közbeszéd nem. Így többet segíthetünk a háború áldozatainak. Közelebb kerülhetünk a békéhez.