A szénre települt város” c. tárlat Komárom-Esztergom megye múzeumaival (Kuny Domokos Múzeum, Komáromi Klapka György Múzeum) közös kiállítássorozat része. A sorozat a Magyar Géniusz Program keretén belül a városfejlődés három különböző útját mutatja be, melyben Tatabánya története az ipar által létrehozott település sikersztorija.

Tatabánya létrejöttét a szénbányászatnak köszönheti. A bányászat elindítása a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat tevékenységéhez köthető. A MÁK Rt. a kiegyezést követő modern ipari fejlődés egyik legjelentősebb ipari vállalkozása volt. A viszonylag kései alapítás (1891) ellenére a századfordulóra már a magyarországi szénbányászat egyik meghatározó vállalatává fejlődött, tulajdonosai vállalkozókedve, gazdasági szakemberei mintaszerű pénzügyi, műszaki vezetői és innovációs képességeinek köszönhetően. A bányászat mellett a vállalat folyamatosan bővítette ipari profilját (energiatermelés, tégla- és cementgyártás, kerámiaipar, fémkohászat, különféle vegyipari tevékenységek stb.), melynek eredményeként a két világháború között a MÁK Rt. már nem egyszerűen egy bányavállalat, hanem egy több lábon álló, európai léptékkel is mérhető modern konszernné vált.

A kiváló gazdasági irányítás és korszerű termelési technológiák használata mellett a vállalatot a korabeli magyar gyakorlatban ritkaságszámba menő tudatos vállalati szociálpolitika is jellemezte.

A MÁK Rt. ipar és közösségfejlesztő tevékenysége leglátványosabban a tatai szénmedencében jelentkezett. A bányászat megindulását követően, mindenfajta előzmény nélkül 1913-ra Magyarország egyik legjelentősebb iparvidéke jött itt létre, mely az 1980-as évek végéig a magyar nehézipar egyik központja volt, és az iparhoz kapcsolódva megszületett egy modern iparváros, melynek szociális, kulturális és kommunális intézményei létrejöttük idején a korabeli magyarországi átlagnál magasabb ellátást biztosítottak, és még a 20. század második felében is alapját adták Tatabánya város ellátó rendszerének.