Molnár Judit Lilla kiállítása a Budapest Galériában egy felnőtt játszótér. A játékban lévő feladat és felelősség, kísérletezés és kockázat úgy szivárog át a munka világába, hogy legtöbbször épp annak könnyedsége és nyitottsága akad fenn a szabályok alkotta rostán.

Kényszerek és belső szükségszerűségek, lehetőségek és szabályok mátrixa alkotja azt a hétköznapi terepasztalt, amelyet felnőttként nap mint nap bejátszunk, megpróbálva egyensúlyt teremteni munka és pihenés, egyéni és közösségi szempontok, szabálykövetés és új kezdeményezések között. Miközben ezer dologhoz alkalmazkodunk, mindig marad terepe a szabadságnak, olykor szűk sikátorok, hajszálerek, máskor széles, végtelennek tűnő mezők.

A játszóterek inspirálta, de a feszített munka tapasztalatán átszűrt installációk a helyszín építészeti meghatározottságaihoz igazodnak, illetve lépnek azokkal párbeszédbe. A libikóka a terem gerendázatát ismétli, a hétköznapok építőkockáiként sorakozó apró háromszögek a padló téglamintájára felelnek, a csúszda lendületét a tér fogja vissza. Amint a játszótér egy kis, kerítéssel körbevett szabadság a sűrű városi közegbe ékelődve, úgy válik a kiállítás a tér adta lehetőségek és korlátok megformálójává is.