A kiállítás Katharina Roters 2000 óta Örményországban folytatott képi vizsgálódásait mutatja be. A tárlaton bemutatott anyagban három fejezetben bomlik ki a művész érdeklődése – a várost újraformáló természeti és építészeti tájképek, azok tágabb kulturális és ideológiai kontextusa, illetve az ezeket kísérő építészeti folyamatok iránt.

A Jereván urbanisztikai sajátosságainak feltérképezése közben a kétezres évek elején összeállított fotográfiai jegyzeteiben az alkotó a várost meghatározó motívumokra, faktúrákra, viszonyokra koncentráló építészeti jellegzetességek egész szótárát dolgozta ki. Későbbi, Örményországban tett felfedezőútjain Katharina Roters azt kutatta, hogyan változik a város szövete, miképp íródnak át az urbanisztikai szabályok és az építészeti nyelvezet, és hogyan vált Jereván maga is az idők során szüntelenül alakuló építészeti palimpszesztté. Végezetül Mecamorról készített esettanulmányában a szovjet utópiának megfelelően létrehozott, de mára csupán csontvázként létező atomváros tragikus sorsát dokumentálja. Az alkotó Mecamorban készített felvételei felfedik azokat a nemzeti vágyakat és törekvéseket, amelyek az országot a mai napig egyfajta illuzórikus álomban tartják, s amelyek az épített környezetet meghatározó metanarratívákat azóta is működtetik.

(Kopeczky Róna kurátor)