A padláson lehetőség nyílt egy egészen új tematika, a múzeumi látványtár formájában, a néprajzi anyag bemutatására is. A város felkérésére így egy magángyűjtemény néprajzi darabjai kerültek a padlásra, Makoldi Sándor és Makoldiné Pap Gizella Tokaj-környékére vonatkozó anyaga.

„A közeli Gömör, Kárpátalja, Erdély, Alföld találkozási pontján, Tokajban láthatóak a Palócföldtől Erdélyig terjedő hímzett, szövött textilek, viseleti darabok és a hozzájuk kötődő fafaragások, archaikus bútorok, és az egész országban megtalálható díszes ácsolt kelengyeládák sora – az Alföld hatását is bemutató egyszerűbb használati eszközökig.

Kerámia-fala a díszes boros-, pálinkás edények máig készülő darabjai mellett a helyi (sárospataki) fazekasságot is megmutatja az alföldi és partiumi edényekig, erdélyi bokályokig, kályhacsempékig. Némi módszertani sort is alkotva jelírásuk kontinuitásából – az itt élt hajdani preszkítáktól máig – ami visszaköszön a középkor ácsolt bútoron éppúgy, mint a kiállított fém és fatárgyakon, s a ma is írt hímestojásokon. A citerák, állat-alakos gyermek-hangszerek, továbbá az állat-alakos konyhai bárdok, bőrrosták és csigacsinálók, ostyasütő vasak, mézeskalács ütőfák, türelemüvegek hitvilágbeli vonatkozásai pedig bevezetnek a szakralitás világába.”

(Makoldiné Pap Gizella)