Tokaj történetének legnagyobb és leghíresebb vára, a Rákóczi-vár, a Tisza és a Bodrog összefolyásában, egy mesterséges csatorna segítségével minden oldalról vízzel körülvett „szigeten” állt. Első említése 1410-ből való, és három évszázad kalandos története után végül II. Rákóczi Ferenc robbantatta fel 1704 tavaszán, majd árasztatta el 1705 tavaszán.

A padláson lehetőség nyílt egy egészen új tematika, a múzeumi látványtár formájában, a néprajzi anyag bemutatására is. A város felkérésére így egy magángyűjtemény néprajzi darabjai kerültek a padlásra, Makoldi Sándor és Makoldiné Pap Gizella Tokaj-környékére vonatkozó anyaga.

A múzeum pincéjében a bor készítéséhez és tárolásához használatos reprezentatív tárgyak (üvegballonok, különböző méretű hordók, tonnácska, palackok) válogatott anyaga mellett megtekinthető még Hegyalja különleges technikai vívmánya, újítása, egy méretarányos ún. aszúválogató asztal.

A kereskedőlét fényűzése az avatatlan szem számára is minduntalan visszaköszön. A szoba és szalon berendezése is a kornak megfelelő divatot követi. A háló az épület egyetlen szobája, melyben a mennyezeti festés is megmaradt az eredeti valójában.