A ház régi hátsó szobájában tekinthető meg a jelentős textilgyűjtemény és a kenderfeldolgozás tárgy- és eszközanyaga. Legtöbb a régi széles mintájú szedett csíkosból látható, ami a 19. század második felétől, az 1920-as évekig jellemezte Cigánd népművészetét. Az újabb stílusú, rakott vagy tót rózsás szőttes is helyet kapott itt, ez utóbbi az 1930-40-es években terjedt el és vált meghatározóvá. 1958-től háziipari szövetkezet működött, amely újra felelevenítette a népművészetet.

A termelőszövetkezetek megalakulásakor, kb. negyven éve abbamaradt házi kender és len feldolgozás eszközei még megtalálhatók a faluban, azonban a munkafolyamatokat már csak az idősebbek ismerik. A kenderfeldolgozás minden munkafázisát a tablókon lévő fényképeken lehet figyelemmel kísérni. A kender és len termesztésre a 15. századtól vannak adataink.

A cigándi és bodrogközi szőtteseket Gönyey Sándor tette ismerté, 1924-ben megjelent Bodrogközi szőttesek című munkájában, majd Kántor Mihály a falu tanítója, népnevelője karolta fel és népszerűsítette a népművészet ezen ágát. A megyei tanítógyűlést Kántor Mihály kérésére Cigándon tartották meg. Ez alatt kiállításon mutatta be a helyi szőtteseket, amelyre meghívta az ország három kiemelkedő néprajzosát is: Györffy Istvánt, Szendrey Zsigmondot és Gönyey Sándort.

A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) segítségével kiállításokra, árumintavásárra vitte a legszebb darabokat, melyek után országosan, sőt nemzetközileg is ismertek lettek. Az országból különböző megrendelések érkeztek, és így lett aztán a szőttesből piaci áru és a szövésből kenyérkereső foglalkozás.