2001. december 14-én új kiállítóhellyel bővült a múzeumkert. Ekkor nyílt meg Pásztó nagy szülöttének, Csohány Kálmán grafikusművész állandó kiállítása az 1870-es években épült műemléki épületben.

1990-től a városi múzeum két termében láthatta a nagyközönség Csohány Kálmán 50 rézkarcát. A galéria megnyitásával azonban lehetőségünk nyílt a kétszeres Munkácsy díjas, érdemes művész teljes életművéből a rézkarcokat, litográfiákat, egyedi rajzokat, akvarelleket, kerámiákat, azaz mintegy 150 műremeket bemutatni.

Csohány Kálmánról álljon itt az általa írt önéletrajz az 1970-es gyulai kiállítási katalógusból:

"Pásztón születtem 1925-ben. Salgótarjánban érettségiztem 1944-ben. 1944-45-ben fakitermelésen dolgoztam a csíki havasokban. 1945-46-ban vasúti pályamunkás voltam Pásztón, 1946-47-ben szénbányász Nagybátonyban. A helyek és évszámok jelzik azt a gyermek- és fiatalkort, melyek a továbbiakban meghatározták egész életemet és minden munkámat.

1947-ben felvettek a Képzőművészeti Főiskolára, 1952-ben pedig diplomát szereztem. Mestereim voltak: Hincz Gyula, Ék Sándor, Koffán Károly és a fájdalmasan korán eltávozott Konecsni György. 1952-től kezdve rendszeresen részt veszek grafikusként hazai és külföldi kiállításokon.

Munkásságomat a legtöbb művészeti kritikus a hazai folklorisztikus irányzathoz kapcsolja. Nem tiltakozom ellene, de nem is értek egyet vele. Nem tartom magam folklór művésznek. Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világukat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni. Ehhez a fent idézett gyermekkor szolgál segítségül. Szűkebb hazám embereit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra vagy rézlemezre való vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak."

Csohány Kálmán 1980. április 2-án halt meg Budapesten. Kívánsága szerint a pásztói Szentlélek temetőben nyugszik.