Újfehértó jobbágyfaluként élte az elmúlt évszázadokat. Földműves társadalmának 65%-a az 1-10 hold földdel rendelkezők, azaz a kis- vagy "bugris" parasztok táborába tartozott. Lakóházaik is ezt a vagyoni állapotot tükrözték. Ők lakták a döngölt földből (vert fal), sárból (fecskerakásos) vagy vályogból készült épületeket, a település legjellemzőbb háztípusába tartozó "egyvígű ház"-akat. Ezek tornác nélkül, rendszerint csapott nyeregtetővel készültek, héjazatukat pedig gyakran gaz, gyékény, csutka, esetleg nád alkotta.

A kiállításon berendezett "egyvígű ház" jellemzője, hogy kétosztatú, azaz pitvar-konyhából, valamint az utca felőli részen elhelyezkedő "ház"-ból (szoba) - áll. Födémszerkezetét egy múlt század derekán épült, elbontásra ítélt parasztházból telepítettük át. A házbelsőt a mestergerenda irányában kettévágtuk, hogy láthatóvá váljék a födémszerkezet, melynek részei: sártapasztás, deszka- vagy pórfödém, kereszt- és mestergerenda. A helyiségek padlózata döngölt agyag - "sárgafölddel" felszórva.

A ház (szoba) elengedhetetlen berendezési tárgyai: a kóróvázra sárból rakott boglyakemence, a nyoszolya (vetett ágy), valamint a lóca és a komód.

A konyha légterét a pendelykémény borítja be, melybe közvetlenül ontotta füstjét a kemence, de ide, füstölgött a falbarakó konyha és a padkán rakott tűzhely is. Az itt tárolt használati tárgyak a háztartás mindennapi kellékei voltak, a pitvar boltíve fölé aggatott falitányérok pedig csak díszként szolgáltak.

A kegytárgyakkal jelzett görögkatolikus házbelső a település lakóinak háromnegyedét kitevő katolikus vallásúakra utal. A szentképek és a házioltár az otthoni hitélet mindennapi kellékei voltak.

A parasztság életében a ház (szoba) egyébként is különleges kultikus helyet képviselt. Mivel a katolikusok általában mélyen vallásosak voltak, így ide belépve, tekintetünket a házioltárra emelték, s rövid fohászt mondtak Istenhez, majd keresztet vetettek; napi bajaikban ide térdepelve imádkoztak.

Az asztal mellé is csak ritka, megbecsült vendégeket invitáltak. Itt foglalt helyet étkezés idején a gazda, azaz a család feje, mellette a legényfiúk és a nagyobb gyerekek. Az asszonynép, valamint a gyakori és hivatalos vendég a kemence padkájára telepedhetett; télen a háziasszony is ennek közelében végezte a szövéssel, fonással, kenyérdagasztással kapcsolatos teendőit.