A KOGART kiállítása Tihanyi legszínvonalasabb munkáit vonultatja fel, azokat, amelyekkel hazai és külföldi kortársaihoz képest is újat tudott mondani. Igyekszik a művész helyét meghatározni a magyar festészetben, illetve elhelyezni az európai művészet térképén, választ keresve arra, mely művei kapcsán tekinthető az európai avantgárd rangos képviselőjének. A tárlat egyrészt a művész életének különböző helyszínei (Nagybánya, Budapest, Bécs stb.), másrészt a stílusváltások mentén tagolja az életművet.

Tihanyi pályája kezdetén, az 1900-as évek elején Nagybányán tanul, ahol a nagybányai neósok (új festészeti lehetőségeket keresők) révén megismerkedik a legmodernebb francia törekvések, az ún. fauvizmus eredményeivel. Maga is Párizsba utazik, ám ott - elsősorban Cézanne művészetének hatására - a szilárdabb kompozíció, a kép szerkezetének hangsúlyozása foglalkoztatja, amely elvezeti a Picasso és Braque vezetésével ekkor bontakozó kubizmushoz. 1909-ben csatlakozik a Nyolcak csoportjához (Czóbel, Berény, Kernstok, Márffy, Pór, Czigány, Orbán és Tihanyi). Művészetében a fauvizmus, El Greco és Cézanne szerkezetes festésmódja és a picassói kubizmus hatásai ötvöződnek. A 1910-es évek elején az expresszionizmus és a futurizmus felé fordul, de a harmicas évektől kezdve már az absztrakt kifejezési lehetőségeket keresi. 1933-tól tagja a francia Abstraction-Création csoportnak.

Életműve barátainak - a fotós Brassainak és André Kertésznek, valamint Jacques de la Frégonniere festőnek - köszönhetően megmaradt, hagyatéka 1970-ben került haza Magyarországra.

A tárlat alkalmából az Alapítvány kiad egy kétnyelvű Tihanyi Lajos kismonográfiát is Passuth Krisztina művészettörténész tanulmányával, kb. 80 színes reprodukcióval, dokumentumokkal, forrásszövegekkel, kép- és irodalomjegyzékkel, illetve a kiállítás teljes műtárgyjegyzékével. A KOGART videó szobájában a látogatók megtekinthetik a Magyar Nemzeti Galériában rendezett 1973-as kiállításról szóló filmet, melyben Déry Tibor beszél Tihanyi Lajosról.