A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum által összefogott kiállítás az iráni művészet azon korszakát jeleníti meg, amikor az ország a Qádzsár (1796-1925) dinasztia uralma alatt állt. E dinasztiának köszönhető, hogy Irán elnyerte mai földrajzi kereteit, és a modern állami intézményrendszer és infrastruktúra alapjai is a Qádzsárok alatt szilárdultak meg.

Mégsem maga a dinasztia a főszereplő, hanem a korszak mesteremberei: a fazekasok, ötvösök, festők, kalligráfusok, textilszövők, ékkőmetszők, vésnökök és fafaragók. Bár szinte valamennyien réges-régi szakmák képviselői, mindegyikük munkáján érződik, hogy az elődeiktől örökölt évezredes hagyományok válaszúthoz érkeztek. Soha nem látott új - főleg európai - technikák jelentek meg a színen, például a fényképészet vagy a könyvnyomtatás, a hagyományos mesterségeknek pedig más, még félelmetesebb kihívója is támadt: az ipari tömegtermelés.

A 19. századot Iránban sokszor tekintik válságkorszaknak, s a fejlődés elbizonytalanodásáért elsősorban a Qádzsár uralkodóházat teszik felelőssé. Ma úgy látjuk, hogy bár a korszakban a régi és az új összecsapása valóban drámai volt, e megpróbáltatásokból a sok ezer éves történelme során mindig megújulni kész Perzsia végül győztesen került ki.

Ezt tanúsítják kiállításunk változatos műkincsei is, amelyeknek jelentős része egyrészt most kerül először a közönség elé, másrészt az első, a korszak művészetének egészét összefoglaló kiállításnak számít. Bemutatásuk hozzájárulhat egy ősi hagyományokkal rendelkező, de nem kellően ismert ország mélyebb megértéséhez.