A hatvani emlékművet a békediktátum aláírásának 91. évfordulóján 2011. június 4-én avatták fel. Hatvan Város Önkormányzata ezt követően minden évben ennél a szoborkompozíciónál tartja a Nemzeti Összetartozás napján a koszorúzással összekötött megemlékezését. Az emlékmű Tóth Dávid (1974-) szobrászművész alkotása. A művész a város képviselőtestületének döntése alapján 2011. februárjában kapta a megbízást. A Verőcén alkotó szobrászművész a fájdalom méltóságteljes emlékművét hozta létre.

Jelképhasználata egyetemes. A Magyar Golgota szavakkal és a veszteséget pontosan ismertető számok felsorolásával hozott létre a művész egyetlenegy tömör alkotást. Az emlékmű anyagválasztása, a bronz és a kő az állandóságot és egyetemességet fejezi ki. A szobor megoldásában nem egyszerűen a kezek a hangsúlyosak, hanem az „egymást szinte érintő” ujjak.

A képzőművészet-történetében a leghíresebb kezek találkozását szimbolikusan alkalmazó festményt Michelangelo Buonarroti (1475-1564) készítette, a vatikáni Sixtus-kápolna monumentális freskóegyüttesének részeként. Művében dolgozta fel a Mózes I. könyvében leírt szentírási históriát. Michelangelo freskóciklusában kiemelt helyet kapott az ember teremtése festmény, amelyen az Atya Isten és a teremtett ember, Ádám ábrázolása látható. A reneszánsz festészet egyik csúcsának tekinthető alkotás középpontjában az Úr Isten és Ádám kezének „találkozása” áll, a művész ezzel a kompozíciós megoldással a „teremtés titkát” kívánta megjeleníteni. Michelangelo műve ihlette Haskó Viktor (1985-) képzőművész Teremtés című, 2015-ben készített festményét is. A XIX. században az egymás tenyerét szorosan megszorító kézfogás ábrázolása a testvériség szimbólumává vált.

A hatvani emlékműnél a két sziklatömb hátterében kialakított mesterséges hármashalom olyan tájépítészeti jel, amely egy kétezer év óta Krisztus keresztre feszítésének helyére utaló jelképes elem. A hármashalom az Árpád-kor végétől a magyar államcímer hangsúlyos eleme is. A hármashalom alkalmazásával a művész egyszerre utalt a történelmi Magyarország ezer éves államiságára és a Trianoni Békediktátum során „kínpadra” ítélt magyarság sajátos Golgotájára. Hazánk történetében más tragikus eseményt is „Magyar Golgotának” neveztek, így tett Kossuth Lajos (1802-1894) a magyar szabadságküzdelmek legelszántabb harcosa 1890-ben az Aradi Vértanúk igazságtalan kivégzésére utalva.

A hatvani emlékműben nemcsak a fájdalom, hanem az „összetartozás öröme” is megérezhető, az, hogy az egymástól kényszerűen elválasztott kezek újra találkozhatnak, egymásba kapaszkodhatnak, egymást segíthetik. A művész a helyes arányok megtalálásával elérte, hogy alkotása nemcsak a fájdalmas múltba nézés, hanem a reáliás jövőbe tekintés szobra is, hiszen a XXI. században a határok elválaszthatják az elszakított országrészeket az Anyaországtól, de a magyar emberek lelke, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében, összeérhet.