A Csörsz-árokról elmondható, hogy az Alföld egyik legnagyobb ókori tájtörténeti emléke, Dunakeszitől keletre tartva Debrecenig húzódik, itt délre fordulva pedig egészen Aradig követhető a nyoma, tehát összesen 1260 km hosszú védművonalról beszélünk.


Ennél azért tudományosabb magyarázatokat is találhatunk a Csörsz árok keletkezésére...

A Csörsz-árok népvándorlási hullámokat és több népet is túlélt, így a szájhagyomány is sajátos legendát kerekített neki. Az újkori Csörsz-legenda szerint  Csörsz vezér azért ásott árkot, hogy szerelméhez el tudjon jutni hajóval.


A rómaiak és a szarmaták szövetségéből születetett

A Csörsz-árok kiépítése valójában az iráni eredetű szarmatákhoz köthető. Bizonyosan az alföldi szarmata szállásterületet védte, azonban a sánc egységes tervezése és szerkezete egyértelműen római mérnökök munkájára utal. A rómaiak és a szarmaták viszonya nem volt mindig békésnek mondható, viszont a Kr. u. 4. században mégis szövetségre léptek egy közös ellenséggel szemben. A gótok a 4. századra elfoglalták Erdélyt (a volt Dacia provinciát) és igyekeztek egyre nagyobb nyomást gyakorolni a szomszéd szarmata népre is. Északról, Északkeletről pedig a vandálok és gepidák törtek be rendszeresen az Alföldre. A szarmaták és a rómaiak e kényszerűség által kötettett egyezség fejében megkezdték a sáncrendszer kiépítését.

A védművonal tulajdonképpen egy árokból és az árok kiásásakor kitermelt földből emelt sáncfalból állt, melyet a római hadmérnökök által kijelölt nyomvonalon ástak meg (lásd a rekonstrukciót a mellékelt képen). Nyomai ma is megtalálhatók Hatvan környékén: Csánynál, illetve Jászfényszaru határában.


A sáncrendszer építésének felügyeletéről ők gondoskodtak