Ottlyk György, Thököly Imre iskolatársa és brigadérosa, volt császári ezredes 1702-ben Salmis Károly Ottó herceg uradalmi prefektusaként igyekezett képviselni megbízója érdekeit. Akkor még nem sejthette, hogy hosszú, békés időszak helyett rövid ideig tudja feladatát ellátni, és ismét kardot kell ragadnia. A Thaly Kálmán által 1875-ben leközölt Ottlyk György-önéletírásból megtudjuk, hogy a szerző milyennek látta a hatvaniakat.

„…Ezekkel lemenvén Hatvanba, és beállván szolgálatban, minden igyekezettel elsőben a jószágot perlustrálván, föltettem observatiókat: hol micsoda jövedelem és industria instituáltassék? Megcsináltam projectumot ad promovendam oeconomiam. Minthogy nyakas magyarokra akadtam: nagy főtörósem volt, qua modalitate azokat regulázhassam ad promovendam oeconomiam? Mert azok jobbára taxások voltak, és soha munkát nem praestáltak; nem lehet mindjárt kemény dologra fölfognom őket…”

A mai szemnek nehezen olvasható részletből kiderül, hogy a szöveg írója Hatvanban nyakas magyarokra és „kimerítő” problémákra talált, amelyekhez saját bevallása szerint igyekezett türelmesen viszonyulni. Munkájának lett ugyan eredménye, de a sors nem engedte, hogy rendbe tegye a birtok dolgait, élvezze szerzett jószágát, és gyarapítsa a herceg vagyonát.

„…En pedig sok szép marhát szerzettem vala Hatvanban, mind a Herczeg számára, mind számomra; csak az én gulyám is, kit a parte tartottam, nem a Herczeg jószágában, több volt száz darabnál. Minthogy sűrűn jött a híre azon kurucz támadásnak: nekem re infecta el kellett jünnem Hatvanbúl. Csak hogy eljöttem, circiter négy hét múlva eláradott azon a földen is azon támadás, és elhajtott a tolvaj kuruczság mind az egész Herczeg marhájit, mind az enyémet; több kárt vallottam háromezer forintnál, valamit hagytam Hatvanban, mind elveszett….”

A prefektus hallván a kurucok hadi sikereit, nem várta meg azok érkezését. Távozását követően négy héttel a kuruc lovak patkói Hatvan utcáin csattogtak. A veszteségein tipródó Ottlyk György, sok más társával együtt idővel ismét kuruccá lett, hasznosítva több évtizedes hadi tapasztalatait. Brigadéros, majd gróf Bercsényi Miklós ajánlására a fejedelem főudvarmestere lett, és a Gazdasági Tanács tagja, ahol pénzügyi és hadsereg-szervezési ajánlásokat tett.