A késő középkori (14-16. századi) Magyarország divatjáról elmondható, hogy az ékszerek népszerűsége lecseng, a hangsúly áttevődik a ruha anyagára és díszítésére. A viselet legfőbb éke mind a nőknél, mind a férfiaknál, sőt a gyerekeknél is az öv lesz, kvázi ez válik „ékszerré”.

A rendszerint bőrből készült övre különböző anyagú és formájú rátéteket applikálnak rá, illetve a csattestet is gazdag mintákkal díszítik. Továbbá a ruha anyagára is kerülnek fel díszek: a 13. század második felében megjelennek az ún. préselt veretek, amelyek nagyon gazdag formakinccsel rendelkeznek, viszont vékonyságuk, és ezáltal sérülékenységük miatt csak ritkán bukkannak a régészek ép, egész darabra.

Az ékszerek közül a magyar köznép körében (tehát az elitet és az idegen etnikumú népeket leszámítva) egyedül a gyűrűk népszerűsége töretlen, több fajtájával is találkozhatunk a temetkezésekben. Leginkább a széles fejjel rendelkező gyűrűk divatja hódít a késő középkorban. Ezekre a gyűrűkre a szakirodalom a pecsétgyűrű megnevezést használja, ami téves, mivel a 14-15. században előkerülő, általában bronz fejesgyűrűk alkalmatlanok pecsét készítésére, hiszen a fejen található sekély vésetű minta a viaszba nyomva nem hagy nyomot maga után. Ennek ellenére a késő középkori sírok mellékletei között rendre feltűnnek a különböző mintájú fejesgyűrűk.

A Hatvany Lajos Múzeumban lévő 14-15. századra datálható darab az egykori Varsány falu közelében került elő és egy kedves ajándékozó útján vált a régészeti gyűjtemény részévé. (Kassa Andrásnak ezúton is köszönjük az ajándékot!). A gyűrű fején két összekapcsolódó, tollszerűen végződő „S” betű látható, amely esetlegesen két stilizált madár alakját is hivatott volt megtestesíteni.