2026.05.22.
Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark

Ezreket vár idén is a Magyarok Országos Gyűlése

2026.10.19.
Magyar Építészeti Múzeum - Walter Rózsi-villa

Csőszéktől a brutalizmusig: Breuer Marcell-gyűjtemény Budapesten

2026.10.19.
Néprajzi Múzeum

Mennyire állandó az állandó kiállítás?

2026.10.14.
Déri Múzeum

Dérimódi történet

2026.10.06.
Orfűi Tájház és Kemencés Udvar

Az Év Tájháza 2026

2026.10.06.
Katona József Múzeum "Cifrapalota" Kiállítóhelye

Megnyílt a XIII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé

2026.09.10.
Magyar Földrajzi Múzeum

Mexikó 1904 - egy világjáró asszony szemével

Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark - Ópusztaszer
Nyári utcarészlet a skanzenből - a szegedi napsugaras házzal
Cím: 6767, Ópusztaszer Szoborkert 68.
Telefonszám: (62) 275-133 /103, (62) 275-133 /104
Nyitva tartás: IV. 1 -X.31.: K-V 10-18

XI.1-III.31.: K-V 10-16
Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark
gazdaság, hajózás, halászat, hír, közlekedés, Magyarország, mesterségek, Szeged, szolgáltatás
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Álló, régies nevén haltartó bárka. Hajóácsok, superek készítették. A halpiac közelében volt kikötve, és a rekeszeiben fajták szerint tárolták a halat. A végében „csárda” volt kialakítva, ami hálóhely és raktár is volt. Orrtőkéje jellegzetesen faragott, mint a nagybőgő csigája, innen kapta a nevét: bőgőshajó. Ebben a kifogott hal hetekig friss volt, nem pusztult el. Az oldalán lévő lyukak lehetővé tették a víz átfolyását a rekeszeken. De hogyan is alakult ki Szegeden a hajóépítés és kik voltak ezek a hajóácsok vagy superek?
Potyka, a bőgőshajó

Írott források szerint már a 13.-14. században a só és borszállítás kialakította Szegeden a hajóépítést. A hajóépítéshez való fa jelentős része tutajként „érkezett” Máramarosból, Erdélyből. A 18. század elején mintegy 50 hajóács, super került Szegedre Bajorországból és Ausztriából. A törzsökös szegedi hajóácsok ezektől a mesterektől tanulták meg a fejlettebb hajóépítő technikát, nem véletlenül nevezték magukat supernek (a szó maga a német schopper-tömni szóból alakult ki).

Valószínű, hogy a superság magába olvasztotta az évszázados faragó mesterség helyi hagyományait is. A 19. században a Szegeden épített hajók már országszerte keresettek voltak és jó minőségükről voltak ismertek. Korabeli leírások szerint ekkor már a hajók mindkét végükön csúcsba hajlanak, és így vízfolyás ellenében is könnyebben lehetett vontatni őket. Az orrtőkét nagybőgő módjára, díszesen faragták ki. Innen a bőgőshajó elnevezés.

1848-ban körülbelül 800 super, mester, legény és inas dolgozott Szegeden. De jelentős volt a fűrészelők létszáma is, akik a gőzfűrészek megjelenése előtt felvágták a faanyagot deszkává, a hajóácsok számára. A hajóépítés a superplaccokon (hajóépítő telepeken) történt, ilyenek voltak Újszegeden és Felsővároson. A 19. század második felében évente átlagban 20 új bőgőshajó épült, 2000-10000 mázsa befogadó képességgel.


A fahajóépítésnek aztán a gőzhajók elterjedése vetett véget a 19. század végén, bár pár darabot építettek még a 20. században, de lassan kiszorultak a folyami szállításból. Az utolsó fahajót, amelynek Szabadság volt a neve, 1947-ben építtette Szeged városa. Az Ópusztaszeri Emlékparkban bemutatott bőgőshajó, aki Potyka névre hallgat és a mellette látható kiállítás ezekre a fahajókra és hajóácsokra emlékezteti a látogatókat.


Gál László