A színész halála után csak emlékek maradnak. Játékemlékek, kellékek. Halálával művészete megszűnik. A kortársak halálával emléke is kivész. Festmény vagy fénykép marad utána, halott mozgókép, valamely régi pillanat viaszlemeze, kellékek, rossz kalap, sétabot, sír. Élete szűntével varázsa is megszűnik.

Az est során Latinovits Zoltánhoz, az egész életén át harcoló és gyötrődő művészhez kerülhetünk közelebb. Alakját elsősorban írásain keresztül idézzük meg, felhasználva a Ködszurkáló, a Verset mondok című köteteit, édesanyjához írott leveleit és néhány hozzá közel álló ember (Ruttkai Éva, Dajka Margit, Cserhalmi György) visszaemlékezését.