Csinszka egy svájci leányintézetben ül és leveleket ír – Ady Endrének. Verseket küld neki bírálatért, tétova, a válaszban nem bízik, de „nemes idegjátékának rakétái” lenyűgözik a költőt. Ír, rajzol, fotózik. Nyughatatlan és lázasan fiatal. „Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna / Bús fiúknak víg körében kergetőzöm én ma.” Személyesen három évvel később találkoznak csak Csucsán.

Csinszka menekülni akar a polgári élet elvárásaitól és lírai ábrándjait Ady alakjába sűríti. Az elképzelt idillt azonban átrajzolják a hétköznapok - szó sincs egyenrangúságról. Alázatos múzsaszerep és elfojtott ambíciók: az előadás a házasság előtti és alatti levelekből, naplóbejegyzésekből és versekből válogat, hogy megmutassa azt a nőt, aki sosem teljesedhetett be a kor költőzsenije mellett - elfelejtett akkord maradt egy disszonáns, fekete zongorára hangszerelve.

Boncza Berta naplójából, visszaemlékezéseiből és verseiből szerkesztette: Tóth Réka Ágnes
Zenész: Márkos Albert
Jelmez: Szlávik Judit
Rendező: Tóth Réka Ágnes
Előadja: Sztarenki Dóra