Meglepő, de egyáltalán nem véletlen, hogy milyen rengeteg mindent tudtak a régi korok emberei az őket körülvevő élő és élettelen világról! A természet mély és lényegi ismerete annak közelségén, a benne való élet intenzív voltán alapult. Jócskán különbözött azonban az antik ember szemlélete a maiétól. Bár sok esetben egészen pontosan tisztában voltak a világ természetével, „metafizikájával", mégis az ókori ember az istenek létére ismert az őt körülvevő tájban, a dolgok lelkében vagy saját lényének összetettségében.

Előadó: Vig Károly (Savaria Múzeum), beszélgetőtárs: Sosztarits Ottó (Iseum Savariense)