Az un. "Kortárs Gyűjtemény" az egykori barokk vármegyeháza második emeletén a magyar művészetnek a szocialista realizmus időszaka utáni új fejleményeire koncentrál, az ötvenes-hatvanas években még alkotó "klasszikus" avantgárd művészektől (Ország Lili, Korniss, Bálint) és a velük párhuzamosan jelentkező neoavantgárd első generációjától (Bak Imre, Fajó János, Nádler István) a valóban kortársi új teljesítményekig (pl. Erdély Miklós, Jovánovics György, Szabados Árpád) húzódó íven.

A kiállítás termeiben nyomon követhetők az utolsó félévszázad művészettörténeti cenzúráinak, generációváltásainak, tendenciáinak (pl. gesztusfestészet, pop-art, hiperrealizmus) és csoportulásainak (pl. "Iparterv", Zuglói Kör, Pécsi Műhely) jellegzetességei, nem enciklopédikus teljességre, hanem a művészettörténeti folyamat szuverén olvasatára vállalkozva.