A Ludwig Múzeum 2009-ben nyílt időszaki kiállítása az Amerigo Tot, párhuzamos konstrukciók, a tárlathoz megjelent kiváló kiadvánnyal ennek a (re)konstrukciónak volt jelentős eseménye. Victor Vasarely mellett Amerigo Tot emblematikus figurája képviselte az egykori szocialista politika Nyugat felé való kulturális nyitását, s ebben a „fellazításban” a pécsi múzeum kiemelkedően fontos szerepet játszott. A két művész állandó kiállítása itt nyílt meg a '70-es években, s több külföldi (Enzo Cacciola, Marcello Morandini, Günther Uecker, Georg Karl Pfahler), illetve külföldön élő magyar származású művész (Stein Anna, Frank Magda, Beöthy István, Szenes Árpád) mutatkozhatott be Pécsett egy-egy időszaki tárlattal.

Amerigo Tot műveinek jelenléte a Modern Magyar Képtárban – együtt egykori pécsi kapcsolataival, például Rétfalvi Sándorral és Kígyós Sándorral – a múzeum és a pécsi szobrászat hagyománya és folytonossága. Amerigo Tot művészete összekapcsolja a modernitás két pólusát, az absztrakciót és a figuratív ábrázolást, ahogy ezzel párhuzamosan – a különböző ideológiai irányú megrendeléseknek az alkotói szabadság kereteiben eleget tevő szobrász – személyében egy baloldali politikai elkötelezettség meghitten együtt lehetett a katolikus egyházzal és VI. Pál pápa barátságával.

A Janus Pannonius Múzeum honlapjára nemsokára folyamatosan feltöltésre kerülnek majd Amerigo Tot pécsi kapcsolatainak dokumentumai, melyek a művész közelmúltban megjelent recepcióiból – remélhetőleg szándéktalanul – kimaradtak.