Az első helyiségben a konyha, a háztartás emlékanyagával találkozhat a látogató. Második helyiségünk elsősorban a textilfeldogozás háziipari módozatainak állít emléket. A kender és a len megmunkálásának különböző fázisaival ismerkedhet meg a látogató - a tiloló, a gereben, a rokka, a guzsaly, a gombolyító, a felvevőkeret s egy üzembehelyezett "osztováta" szövőszék segítségével. Több szép szőttes egészíti ki a látnivalókat.

A térképészeti anyag a 19. század közepétől a 20. század közepéig tartalmazza a "mezei földmérő" legalapvetőbb műszereit. Szögmérő (teodolit), hosszmérő és magasságmérő eszközök, prizmák, mérőlánc és mérőszalag, kitűzőrudak, továbbá a területek meghatározásához szükséges berendezések, planiméterek mind megtalálhatók a kiállításon. Különlegességnek számít egy 19. század második feléből származó ú.n. "pantográf", mely az '50-es években is használatban volt.

"...Itt született és igen nagy a valószínűsége annak, hogy szeretett falujától soha nem válik meg. Hívta őt a megyeszékhely, de a Templom utcát, a családi házat - előtte a minden tavasszal megújuló gólyafészekkel - nem adja fel semminemű cifraságért. A világot látja innen, akárcsak Mikszáth Szklabonyából, vagy Arany János Nagyszalontáról.

Csokonai Vitéz Mihály 1798/99-ben egy álló esztendeig volt a ház irodalomkedvelő, magyar nyelvet és irodalmat pártoló gazdájának, nádasdi Sárközy Istvánnak és felesége, Chernelházi Chernel Eszter vendége. Gyakran megfordult a házban Pálóczi Horváth Ádám is. A két költő a házigazdával együtt alkotta az ún. "Bajomi Helikon" irodalmi kört.