Évekig tartó tárgyalások, egyeztetések után 1992-ben nyílt meg Nagybajomban az egykori Sárközy kúria három helyiségében az a kis kiállítás, amely a mai múzeum magját képezte.

Az épület északi szárnya - a község ma még álló legrégibb épülete - több mint háromszáz éves múltra tekint vissza. A idők folyamán egyszer 1800-ban, majd 1896-ban bővítették. Az 1952. évi államosítás után szolgálati lakásokká alakították át, melyek a 90-es évek elejére kihalás, elköltözés folytán javarészt megürültek. Így nyílt lehetőség arra, hogy 1996-ban a múzeum - időközben jelentősen gyarapodott anyagával - az épület hat helyiségből álló szárnyába költözzön át.

A meglehetősen elhanyagolt külsejű kúriát - részben magánerőből, részben pedig állami támogatásból - 2000-ben teljesen felújíttattuk.

A megújult kiállítási terület jelentős részét a helytörténet foglalja el. Nagybajom dokumentumai, történetének eseményei mellett a kiállítás emléket állít az épület egykori tulajdonosának, az irodalomkedvelő Sárközi Istvánnak, s a házigazda neves vendégeinek: Csokonai Vitéz Mihály és Pálóczi Horváth Ádám költőknek is.

A helytörténeti kiállításon kívül néprajzi gyűjtemény is megtekinthető a múzeumban. A bemutatott anyag tematikusan három csoportra osztható: az első rész a konyha és háztartás eszközeit, a második a textilfeldolgozást, a harmadik a helyi mezőgazdasági tevékenységeket ismerteteti meg a látogatóval.

Múzeumunk különlegessége az a letéti anyagból származó gyűjtemény, mely a címertan és a térképészeti munka rejtelmeibe avatja be az érdeklődőket.