Háromosztatú az épület: a bejárat a konyhába vezet, az északra nyíló helyiség pedig kamraként szolgált. Itt három darab gabonatartó volt a padlóba mélyítve. Ezek a vermek igazi régészeti szenzációval szolgáltak: a 15-16. századi háztartás szinte teljes eszközkészlete előkerült belőlük. Feltehetőleg a törökök 1551-es közeledtének hírére az iskolamester is távozni kényszerült, és a visszatérés reményében rejtegette a gödrökbe értékeit, melyeket azután gondosan letapasztott.

Az oskolamester házának déli oldala mellett egy 20 m hosszú, 7 m széles, két helyiségből álló kőépület maradványait tárta fel az ásatás. A falak tetejét égésréteg borította, s az égés korát 1230 tájára keltezhetjük. Az épület építését, használatát az égésréteg alatti edénytöredékek a 12. század elejére keltezik.

A salgótarjáni születésű Gaál István Pásztón töltötte gyermekkorát, a kiállítóhelyet egykori elemi iskolájában rendezték be. A rendező lánya, Gaál Réka Pásztónak ajándékozta édesapja bútorait, hatalmas könyvgyűjteményét, személyes tárgyait, amelyeket így mind láthat a közönség.

2001. december 14-én új kiállítóhellyel bővült a múzeumkert. Ekkor nyílt meg Pásztó nagy szülöttének, Csohány Kálmán grafikusművész állandó kiállítása az 1870-es években épült műemléki épületben. 1990-től a városi múzeum két termében láthatta a nagyközönség Csohány Kálmán 50 rézkarcát. A galéria megnyitásával azonban lehetőségünk nyílt a kétszeres Munkácsy díjas, érdemes művész teljes életművéből a rézkarcokat, litográfiákat, egyedi rajzokat, akvarelleket, kerámiákat, azaz mintegy 150 műremeket bemutatni.