A Mátra és a Cserhát-hegység találkozásánál, a Zagyva-folyó völgyében fekvő Pásztó kedvező földrajzi fekvése miatt már az őskőkortól lakott volt. A magyar honfoglalás után a fejedelmi, majd a királyi család birtokába került a vidék. A település életét meghatározta, annak jelentőségét kiemelte, hogy a 12. század elején feltehetően királyi alapításként - monostor létesült Pásztón.

Az oskolamester házának déli oldala mellett egy 20 m hosszú, 7 m széles, két helyiségből álló kőépület maradványait tárta fel az ásatás. A falak tetejét égésréteg borította, s az égés korát 1230 tájára keltezhetjük. Az épület építését, használatát az égésréteg alatti edénytöredékek a 12. század elejére keltezik.

1526-ban a pásztói szerzetesek a mohácsi csata hírére elmenekültek. Az elhagyott épületet, királyi parancsra megerősítették, de az komoly stratégiai jelentőségre nem tett szert. A királyi katonaság az ellenállást meg sem kísérelte. 1551-ben a török sereg közeledtére a várat felgyújtották és elmenekültek. A tűzvésznek a város nagy része is áldozatul esett, többek között az oskolamester háza is.

2001. december 14-én új kiállítóhellyel bővült a múzeumkert. Ekkor nyílt meg Pásztó nagy szülöttének, Csohány Kálmán grafikusművész állandó kiállítása az 1870-es években épült műemléki épületben. 1990-től a városi múzeum két termében láthatta a nagyközönség Csohány Kálmán 50 rézkarcát. A galéria megnyitásával azonban lehetőségünk nyílt a kétszeres Munkácsy díjas, érdemes művész teljes életművéből a rézkarcokat, litográfiákat, egyedi rajzokat, akvarelleket, kerámiákat, azaz mintegy 150 műremeket bemutatni.