2020.08.06.
Jósa András Múzeum

Klímaváltozások - már a kései újkőkorban is

2020.08.06.
Déri Múzeum

Ékesség az aranykorból

2020.07.30.
Déri Múzeum

Heti egy fürdés

2020.07.30.
Hatvany Lajos Múzeum

Hatvannak köze nincs az 59-hez

2020.07.30.
Jósa András Múzeum

Töltény a cigarettatárcában

2020.07.30.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Ha paprikaültetőt elnyomja az álom, a palánta feje is lebillen

2020.07.30.
Tolnay Klári Emlékház

Tolnay Klári emlékestet rendeznek Mohorán

Kossuth Filmszínház Galéria - Mohács
A galéria épülete
Cím: 7700, Mohács Deák tér 3.
Telefonszám: (69) 311-031, (69) 510-477
Nyitva tartás: H-Szo 10-16
A Mohácsi Kossuth Filmszínház-Galéria négy - Mohács néprajzával, történelmével, helytörténetével kapcsolatos - kiállítással kedveskedik látogatóinak.

Megtekinthetők Mohács népének viseletei, megismerhetjük a busójárást övező törökűzés legendáját, neves népművészek munkái a hagyományos mohácsi feketekerámia világába kalauzolnak el. A gyűjteményből nem hiányozhatnak a képzőművészeti alkotások sem: a tárlaton látható olajfestmények, grafikák és az ún. cementspanyolozással készült művek Mohács festője, Kolbe Mihály keze munkáját dicsérik.

A kiállítás rendezői: Begovácz Rózsa néprajzkutató, a Baranya Megyei Múzeum Néprajzi Osztályának vezetője, Lantosné dr. Imre Mária néprajzkutató, muzeológus, a Baranya Megyei Múzeum Néprajzi osztályának munkatársa, Köveskuti Péter népművelő, a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ igazgatóhelyettese.
Állandó kiállítások
Részlet a kiállításból
Kolbe Mihály 1907. augusztus 9-én született Légrádon. Aba Novák Vilmos és Patkó Károly körében kezdett el képzőművészettel foglalkozni. 1925-1931 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Glatz Oszkár tanítványaként 1926-ban Olaszországban, 1931-ben Párizsban járt tanulmányúton, majd Mohácsra költözött. 1933-ban elnyerte a Szinyei Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíját, mellyel a következő évben három hónapos itáliai tanulmányutat tett. tovább
Részlet a kiállításból
Mohács népi agyagművességét elsősorban a feketekerámia tette híressé Magyarországon. A 18-19. században a helybeli fazekasok, kályhások és agyagpipa gyártók mellett, legnagyobb számban a fekete edényt készítő korsósok dolgoztak. 1718-ban közösen alapítottak céhszervezetet, 1803-tól azonban a korsósok már önálló céhben működtek. A mázatlan fekete edények - korsók, kanták-bendisek, mozsarak, víz- és tésztaszűrők - százait egykor főleg a Dunán szállították a hazai piacokra és a Balkánra. tovább
Részlet a kiállításból
A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött női, cifra bütykösharisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplő vagy a soktollú, fából összeállított buzogány volt. tovább
Horváth női és férfi viselet
Mohácson a magyar néprajzi csoportok és a nemzetiségiek békésen megfértek egymással anélkül, hogy keveredtek volna egymás közt. A különböző nyelvek és kultúrák kihívást is jelentettek az itt élők számára: mindenki a maga kultúráját hangsúlyozta, a saját hagyományait őrizte, nem a másik rovására, hanem egymás épülésére. A soknemzetiségű város népviseleteit mutatja be a kiállítás a századfordulótól a hagyományos paraszti életforma végleges felbomlásáig. tovább