Budapest területe, földrajzi fekvésének központi helyzete következtében a Kárpát-medence történelme során mindvégig fontos, gyakran meghatározó szerepet játszott. A város Európa azon fővárosainak egyike, amelynek területén a paleoltikumtól kezdődően minden kor embere megtelepült.

Az első városok alapítása és a városi kultúra meghonosítása ezen a területen a rómaiakhoz fűződik. A polgárvárosból, a légió táborból és az azt körülvevő katonavárosból álló településen kívül két amfiteátrum, ipartelepek, szentélykörzetek és kiterjedt temetők tartoztak a városhoz. Aquincum egykor a provincia kiemelkedő jelentőségű település együttese volt. A Duna menti birodalmi határ egyik láncszeme, több dunai átkelőhely folytatásaként pedig a provincia belsejébe vezető útvonalak kiindulópontja volt.

Traianus uralkodása idején (Kr. u. 106.) Aquincum Pannonia Inferior fővárosaként provincia helytartói székhelye lett. Első kormányzója a későbbi császár, Hadrianus volt. Egészen a 3. század végéig vezető szerepet kapott a provinciában közigazgatási, katonai és gazdasági tekintetben egyaránt. Ezután indult gyors fejlődésnek a légiótábor körül kialakult katonaváros és a Hadrianus által (124 körül) municipium, majd Septimus Severus alatt (194.) colonia rangra emelt polgárváros. Diocletianus közigazgatási reformja (294) után Aquincum a négy részre osztott provincia Valeria tartományának fővárosa lett.

Budapest városelődjéről, a település szerkezetéről és a Kr.u. 1. századtól az 5. század elejéig tartó történetéről elsősorban a több mint 100 éve a mai napig rendszeresen folytatódó régészeti feltárások eredményei tájékozatnak. Az első magyarországi, régészeti feltárásnak minősülő kutatás is Aquincumhoz kapcsolódik. A 18. század végén, Mária Terézia uralkodása idején tárta fel Schönvisner István, egyetemi tanár Óbudán a nagy katonai fürdő izzasztó kamráját. 1881-ben kezdődhettek meg a mai napig is tartó régészeti feltárások, először a polgárvárosi amfiteátrummal, majd a polgárváros központi részének kutatásával. A feltárások során előkerült leletanyag bemutatására 1894-ben hozták létre az Aquincumi Múzeumot. Az új múzeum igazgatója a feltárások irányítója, Kuzsinszky Bálint lett.

Az első világháború és az azt közvetlenül követő évek nem kedveztek a régészeti, műemlékvédelmi tevékenységnek. Csak később, a 20-as évek elején kapcsolódott a feltárásokba Nagy Lajos, a múzeum következő igazgatója, akinek figyelme már a polgárvároson kívüli településrészekre is kiterjedt. A két világháború közötti időszakban hozták felszínre a katonai amfiteátrumot (ma a Nagyszombat utcában látható), valamint a Contra Aquincum néven ismerté vált bal parti erődöt.

Az 50-es évek nagy szenzációja volt a helytartói Palota feltárása a Hajógyári-szigeten, mely Szilágyi János nevéhez fűződik. A polgárváros, romterületének állapota szükségessé tette egy rehabilitációs program megvalósítását, melyet Hajnóczi Gyula és Vladár Ágnes tervei alapján, Póczy Klára hitelesítő feltárásinak segítségével valósítottak meg a 60-as évek végén és a 70-es évek elején. Az Aquincumi Múzeum körül látható régészeti park ma is ennek a munkának az eredményét tükrözi.