A Képtárban bemutatott alkotások a Szolnoki Művésztelep itt született alkotásain keresztül szándékozik bemutatni a város szerepét, jelentőségét, és helyét a magyar képzőművészeti életben.

A paraszti kultúra tárgykészletének jelentős része a mesteremberek kezéből került ki. A XVII-XVIII. században megnövekedett a céhes és kézműipar termékeinek szerepe a paraszti háztartásban. Létrejöttek a jelentősebb népművészeti központok.

A XIX-XX. század fordulójára kialakult egy sajátos paraszti kultúra, amelyben még a régi tárgyak, eljárások, a századokon át formálódott szemlélet keveredik a megjelenő újjal. A kiállítás ezt az átmeneti korszakot mutatja be tárgyaival, a tárgyak környezetével, rajzok, fotók segítségével.

A "lakásba" belépve a konyhát pillantjuk meg először, mely a háztartási munkák színhelye, gyakran a cseléd hálóhelye is. Legfontosabb bútorai a legtöbbször fehérre festett konyhaszekrény, konyhaasztal, konyhaszékek, stelázsi, vizespad, szenes-, fás- és szemetesláda, valamint a takaréktűzhely.

Az emberi közösségek történetének, életének egyik fontos színtere a település, a ház, s annak közvetlen környezete. Egyes régészeti korszakokban ez gyakran kiegészül azzal, hogy a gazdasági funkció mellett a ház, a rítusok, áldozatok színhelye is, sőt az újkőkorban az is előfordul, hogy a temetkezés színhelye is. A kiállítás öt korszak lakóépítmény-típusát mutatja be úgy, hogy figyelmet fordít a házakat építő, a bennük lakó, élő emberek hitvilágára, temetkezéseire is.