A Hegyalja szőlőművelése már a középkorban is jelentős volt, de különösen a XVI. század második felétől lendült fel. Számos főúr és felvidéki város igyekezett itt szőlőbirtokot szerezni. A XVII. században a Rákócziak voltak a legnagyobb szőlőtulajdonosok, akik sokat tettek a szőlőművelés fejlesztéséért.

A Várkastély déli Lorántffy-szárnyának pincéje, amely a korabeli forrásokban "kertészek pincéje" megnevezéssel szerepel, a 17. században, a palotaszárnyak kialakításával egyidőben épült. E korból való egyszerű kőkeretes ajtaja is. A dongaboltozatos helyiségben láthatók a Vár építéstörténetének művészeti emlékekben gazdag szakaszára - a reneszánszra - utaló kőfaragványok.

A "Beszélő kövek, a pataki vár építéstörténete" című kiállítás a főlépcsőházban és a 19. századi emeleti udvari folyosón látható 1998 óta. A kövek eredeti helyzetét, kiemelésüket, restaurálásukat is dokumentáló kiállítás különleges darabja a Vörös-torony címeres főkapujának felső része. A kövek elhelyezése teszi lehetővé, hogy a látogató a kövek átfaragását, másodlagos felhasználásukat is érzékelje.

A kiállítás a táj legalapvetőbb termelési folyamatához, a földműveléshez, azon belül is főként a gabonatermesztéshez kapcsolódik. A földművelés szerszámai évszázadok folyamán alakultak ki. A bejárattól jobbra a mezőgazdasági munkák járulékos eszközei, különböző típusú szekerek, jármok, egyéb felszerelési tárgyak találhatók. Balra a fa gerendelyes vas eke nyitja az eszközök sorát.