A keleti palotaszárny alagsorában nyílt meg 1999-ben a Gótikus kőtár. Ebben a szárnyban volt a Windischgraetzek korában az istálló. Később Erdélyi János-teremként a múzeum néprajzi kiállításainak adott helyet. A pillérekkel tagolt, boltozott tér helyreállítása Détshy Mihály nevéhez fűződik, ő tervezte a bejárat lépcsőjét.

A Perényi-szárny háromárkádos termében a Bretzenheim hercegek 1841-ben könyvtárat és írószobát rendeztek be a kor divatjának megfelelően. A múzeum régi könyvei a sátoraljaújhelyi volt piarista és a boldogkőváraljai Péchy és Zichy család könyvtárából kerültek ide.

A kiállítás a táj legalapvetőbb termelési folyamatához, a földműveléshez, azon belül is főként a gabonatermesztéshez kapcsolódik. A földművelés szerszámai évszázadok folyamán alakultak ki. A bejárattól jobbra a mezőgazdasági munkák járulékos eszközei, különböző típusú szekerek, jármok, egyéb felszerelési tárgyak találhatók. Balra a fa gerendelyes vas eke nyitja az eszközök sorát.

A Hegyalja szőlőművelése már a középkorban is jelentős volt, de különösen a XVI. század második felétől lendült fel. Számos főúr és felvidéki város igyekezett itt szőlőbirtokot szerezni. A XVII. században a Rákócziak voltak a legnagyobb szőlőtulajdonosok, akik sokat tettek a szőlőművelés fejlesztéséért.