A Gömör-Szepesi érchegység és a Bükk hegység között elterülő Gömör vármegye déli folyóvölgyeiben a magyarság a kora Árpád-korban telepedett meg. A 14-15 században északon megnőtt a szlovák népesség aránya, a bányavárosokba pedig a nagyszámú német lakosság költözött. A huszita háborúk, a török hódoltság, a Thököly- és Rákóczi szabadságharc küzdelmei visszavetették a terület fejlődését. A megrázkódtatásokat a vármegye a 18. század közepe táján kezdi kiheverni, leginkább a bányaművesség és a vasdolgozás fejlődik.

A putnoki uradalom házasság révén lett a családé. Báró Orlay Borbála 1670-1674 között ment férjhez gróf Serényi Andráshoz, s általa minden Orlay vagyon a Serényiekre szállott. Fiuk, az 1685-ben született Farkas évtizedeken keresztül Gömör megye főispánjaként tevékenykedett, bár nem Putnokon, még csak nem is Gömörben, hanem a zábláti kastélyában élt.