A múzeum épülete
|
A 13. századi lakótorony a Sió ingoványaira épült. Első tulajdonosa a döröcskei nemzetségbeli Salamonfia Simon alországbíró volt; később róla nevezték el a várost Simontornyának.
A 700 évet megélt szabályos négyszög alakú vár számos alkalommal cserélt gazdát. 1324-től Hench fia János mester budavári rector, majd fia, Miklós birtokolja. Tőlük Lackfi István erdélyi vajda örökölte: az ő nevéhez fűződik az új gótikus palotaszárny fel- s az öregtorony átépítetése; ekkortájt készült az udvari homlokzat árkádos folyosója és feltehetően a vár külső védőöve is.
Laczkfit később - Zsigmond király elleni szervezkedés gyanúja miatt - megölték. A király Kanizsai János Esztergomi érseknek adományozta Simontornyát. A Kanizsaiak elcserélték Ozorai Pipóval a sárvári vár és 1500 Ft fejében. Scolari Fülöp (Pipo) halála után, 1426-ban Garai János erdélyi vajda vásárolta meg a kastélyt.
A Garai család több mint fél évszázados itt tartózkodása alatt Garai László nádor 1458-ban összeesküvést szőtt Mátyás király ellen, minek következtében megfosztották nádori méltóságától. Az utolsó Garai leszármazott, Jób pedig utód nélkül halt meg, így a vár a királyi családra szállt: 1482-1500-ig Beatrix királyné tulajdonát képezte.
A vár fénykora (1508-1524) Gergellaki Buzlay Mózes, II. Ulászló főudvarmestere és főajtónállója birtoklása idejére tehető. A Buzlay család a budai királyi palota építkezéseinek mestereivel a várat a legkorszerűbb építészeti megoldásokkal főúri ízlést követő, itáliai levegőt árasztó, reneszánsz rezidenciává alakították át.
1545-ben török kézre került a nagy gonddal kiépített várkastély. A budai vilajethez tartozó szandzsákság székhelyét - Simontornyát - 1686-ban Bádeni Lajos foglalta vissza a törököktől. A közel 150 éves török uralom alatt csak kisebb átalakításokat végeztek a váron, a hódoltság után (1702-1704) azonban nagyszabású átépítéssel kiforgatták eredeti szépségéből, és a palotából a haditechnika szolgálatába állított erődítmény lett. Az így átépített vár a Rákóczi-szabadságharc idején a Dél-Dunántúl legnagyobb kuruc erőssége volt. 1709-ben foglalták el az osztrákok és 1717-ig tartották megszállva.
Új birtokosa, a Styrum Limburg család a várat csak rövid ideig lakta, majd uradalmi magtárnak alakította át. A Styrum család kihalása után a vár az Eszterházyak, a Sina bankárcsalád, majd a gróf Wimpffen família kezére szállt. 1930-ban a zirci apátság vette meg.
Az évszázadok történetéből, sok féle arculatából a teljesség igényével egyet sem állítottak helyre. A vár immár sem reneszánsz, sem Anjou-kori lovagvár, sem nem kuruc végvár - hanem egyszerre mindegyik. Részleteiben hitelesen hordozza építési korszakait s egyúttal a magyar történelem szépségét és tragikumát.
A korszerű műemléki módszerekkel helyreállított várkastélyt 1975. június 26-án avatták fel. Földszintjén a vártörténetét bemutató tárgyi és dokumentum gyűjtemény, a palotaszárny első emeletén a szekszárdi megyei múzeum "Nemesi ősgalériák Tolna megyében" című képzőművészeti gyűjteménye látható. Az öregtorony második és harmadik emeletén kortárs képzőművészek időszaki kiállításai várják az érdeklődőket.
(A régészeti kutatást 1960-tól dr. Lócsy Erzsébet régész vezette. A 1967-től a feltárást és helyreállítását tervezte és irányította: dr. Horler Miklós és dr. Mendele Ferenc.)
| További információk: |
| Vármúzeum Simontornya |
| 7081 - Simontornya |
| Vár tér 10. |
| |
| +36 (74) 486-354 |
|
|
|
