"Szülőföldünkön szüleinktől ered ami jó, ami sokszor lehúz a végtelen mélységek körébe, ami szárnyal a magasságok mérhetetlen messzeségébe. Gyökerünk végül, ha kihúzatott is, életadó. Verítékes munkán cserzett. Öröklötten megőrzött talpalatnyi földjéről szólok Édesanyám szavaival:
Ne hagyjátok elveszni azt a "kis Mindent", ami otthonunkat jelenti... Édesapám, Édesanyám emlékével, Testvéremmel, Tolna szülötteivel "Őrizni a fényt": otthon vagyunk, ha távol is tőle."
(Bazsonyi Arany)

Bazsonyi Arany 1928. január 13-án született Tolna megyében, Gyulajon. Szülei parasztgazdálkodók voltak. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. Hőgyészen járt polgári iskolába, majd 1947-ben Kalocsán az Iskolanővérek Leánylíceumában tett érettségit.

1947-48-ban Varga Nádor Lajosnál a Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán vendéghallgató volt. 1948-51-ig a Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végezte tanulmányait. Mesterei voltak: Papp Gyula, Kmetty János és Berény Róbert. Négy év után - amikor szüleit kulákká nyilvánították - el kellett hagynia a főiskolát. Berény Róbert kiállt tanítványa mellett, de hiába.

1952-ben Dombóváron tanítói képesítést szerzett. Öt évig tanított Pusztahencsén és Dunabogdányban. 1954-ben házasságot kötött Vecsési Sándor festőművésszel. Az első önálló kiállítása 1964-ben Budapesten a Fényes Adolf-teremben volt.

Csoportos kiállításokon pályája kezdetétől rendszeresen részt vett. Külföldön Spanyolországban, Kanadában, Angliában, Svájcban, Libanonban, Indiában, Bulgáriában, Szovjetunióban, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Ausztriában is szerepelt csoportos tárlatokon. Számos műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában, a Tornyai János Múzeumban (Hódmezővásárhely), valamint a Damjanich János Múzeumban (Szolnok) is.

A művésznő 2001-ben életművének kiemelkedő gyűjteményét adományozta szülőföldjének. Ebből az anyagból láthatnak válogatást az érdeklődők a Simontornyai Múzeum új állandó kiállításán.