Az országban elsőként nyitották meg Pablo Picasso 12 eredeti grafikájának kiállítását a Szatmári Múzeumban. Az igazi kulturális csemegének számító anyagot a new york-i Les Loonis Gallery és a debreceni Koncz Művészeti Galéria prezentálta a mátészalkai közönség elé.

Júniusban Sanghajban állították ki ezeket az eredeti Picasso-műveket. A középpontban az 1946 és 1968 között készített sokszorosító grafikák állnak, az eredeti tollrajzok mellett litográfiák, színes linómetszetek szerepelnek a kiállításon. Mindegyik lap hivatalos, eredetiséget igazoló certifikációval van ellátva - az igazolásokat 1988-ban a National Art Build George Kopel aláírásával adta ki. A lapok között szerepelnek első példányok, színes és fekete-fehér litográfiák 1952-ből, 1954-ből (La Toilette), illetve az elsők közé tartozó nyomatok a kis sorozatszámú kollekciókból (1954-es Illusztráció V., 1964-es Portrait - színes litográfiák; 1964-es Femme couchée - linómetszet)

Pablo Picasso grafikusművészként legalább olyan kiemelkedő életművet hozott létre, mint festőként. Sokszorosító grafikai nyomataiban a vonalas-rajzos ábrázolások mellett gyakran festői hatásokra törekedett, mely habitus ugyanúgy nyomon követhető színes kőnyomataiban, mint színes (vagy kísérő színekkel ellátott) linómetszeteiben. Jól illusztrálják e lapok Picasso stílusát és témaérdeklődését. Gyakran megjelenik az önmaga metamorfózisát átélő nő, többször látjuk a bohóc és a lány párosát, kiemelkedik a férfi és a nő kapcsolatának groteszk ábrázolása. A sajátos torzítással karaktert kiemelő portrék mellett a meztelen női test allegorikus kompozícióvá emelkedik; a klasszikus utalású formák mellett intenzív feszültséget eredményez az abszurd környezetbe helyezés. A lemeztelenedést, a kiszolgáltatott kitárulkozást egyben a rejtőzés motívuma kíséri; a zenei asszociációk nemcsak a témából, hanem a komponálásból is adódnak.

Az összeállítás értékét tovább emeli az a tény, hogy ezekkel a darabokkal ma már csak elenyésző számban találkozhatunk árveréseken is, számos lap nem látható közgyűjteményekben sem, hiszen (mint esetünkben is) többnyire féltve őrzött hagyatékokban bukkanhatunk rájuk.

Farkas Judit múzeumpedagógus